Csak szeritem borzalmas érzés es csak ront egy mentális beteg állapotán, ha egyke?

Borzalmas családi körülmények közül jövök, az apámra nincsenek szavak, annyira beteg és nem erre a világra való. Megnyomoritotta az egesz gyerekkorom es az anyám életét is. Mar eleve attól bőgni tudnék(szoktam is), hogy egy ilyenek vagyok a gyereke. Nem tervezett gyerek voltam, a nagyszülők kényszerítették őket a házasságra mikor kiderült, hogy jövök, engem ők neveltek, aminek szintén megvan ma a böjtje. A házasságuk maga volt a förtelem...

rajtam érettségi után jött ki a súlyos depresszió, azóta már 3 másik mentális gondot is megállapítottak nálam. A pszichológus nem segít semmit.

Egésze életemben egyedül voltam, semmilyen kapcsolatom nincs, ha épp elvesztem a munkám, akkor csak otthon vagyok, sírok es szedem a nyugtatót. Egyébként az egész család tele van problémás emberekkel. Mindig is sóvárogtam egy testvér után, rengetegszer bőgök mar csak emiatt is, csak ő érthetné meg ezt a borzalmas helyzetet, amiben vagyok. Ráadásul lett is volna egy, de abortusz lett a vége...esélye sem volt, hogy megszülessen. ezt pont beleillik abba a rengeteg szerencsétlen eseménybe, ami történik velünk.

Az, hogy az apám tovább adta az undorító génjeit es belőlem is csak egy mentális beteg roncs lett, annak nem szabadott volna megtörténnie. Egy hiba, hogy itt vagyok. Az, hogy a testvérem meg sem születhetett csak megerősíti ezt a gondolatot bennem. Csak látom a normális embereket, normális családdal, kapcsolattal, testvérrel, nekem meg ez az élet jutott. Már tudom, hogy minden irányítva van és van aki csak szenvedni születik le.