Van itt olyan, aki sose gondolkodott öngyilkosságon?

#11

Ez mind szép és jó, de aki mentális beteg, az KÉPTELEN így látni a világot, mert az agya nem egészséges. Lehet, hogy jó dolgom van egy afrikai éhezőhöz képest, és jó pillanataimban hálás is vagyok ezért, de vannak olyan érzelmi és mentális állapotok, amelyek túl mélyek ahhoz, hogy az ember bármiből is erőt tudjon meríteni.

Minden nézőpont kérdése, nincs egyetlen igazság. Van, aki szerint mindenből ki lehet jönni, van, aki szerint egy pont után már lehetetlen és nincs értelme. Egyiket sem lehet a szent igazságként kezelni, hiszen minden ember más, és mások az élethelyzeteik is.

#12

vitatkoznék a "KéPTELEN" szóval, nem hiszem hogy ennyivel el kellene ásni bárkit. Sok ilyen embernél az a baj, hogy nem nagyon van más képe a világról, nem képesek a dolgokat más nézöpontból megközelíteni, ezért nem látják a kiutat a helyzetükböl. Ha elkezdesz másokon segíteni akaratlanul is találkozol más élethelyzetekkel, a dolgok másfajta megközelítésével, ráadásul hiteles forrásból (nem a semmitmondó "akard és sikerül hisz én is sikeres vagyok" könyvekböl), ami segíthet a saját problemáid értelmezésében, esetleg a megoldás megtalálásában "okos ember más kárán tanul" elven. Ezért javasoltam a másokon segítést, mint helyzetjavító lehetöséget. Emellett nyernek valami értelmet a mindennapok a mélydepressziós otthon ücsörgés helyett.

Nem az volt a szándékom, hogy bárkit is megbélyegezzek, saját magamból indultam ki, hiszen volt olyan időszakom, hogy az ágyból sem voltam képes felkelni, fürdeni, felöltözni sem tudtam, mert nem láttam értelmét, annyira depressziós voltam.

A másokon való segítés valóban hasznos dolog, amennyiben az ember más talál értelmet benne. De ha az élet már önmagában elvesztette az értelmét valaki számára, akkor abban sem fog értelmet találni, hogy másoknak segítsen.

Sajnos a depresszió nem választás és nem döntés kérdése, hiszen ez egy betegség, nem pedig egy hangulat vagy érzés, mint ahogy pl. a szomorúság, harag, szégyen stb.

Van azonban olyan, amikor az ember egy élethelyzeti válság miatt belesüllyed a semmittevésbe, de még nem súlyos az állapota, hogy öngyilkosságon gondolkozzon. Na, olyankor valóban az egyik legjobb megoldás az önkénteskedés pl., mert hasznosnak érezheti magát, és ez sokakat kihúz egy ilyen állapotból, de a depresszióból sajnos nem (ez az én személyes tapasztalatom, természetesen nem nyilatkozom más betegek nevében).

Én is csak a személyes tapasztalatomat osztom meg. Személy szerint sosem voltam mélydepresszióban, családon belül volt/van egy ilyen eset, bár öngyilkossági szándeka nem volt az illetönek. Nagyon nehezen tette meg az elsö lépeseket kb. 15 év után, de hála Istennek sikerült nyitnia. Alapvetöen a megromlott emberi kapcsolatai vonalán indult el, belátta, hogy szabad segítséget kérni másoktól, de ehhez neki kellett az elsö lépeseket megtennie. Elötte nem hagyta hogy segítsenek rajta, szégyellte a saját helyzetét és állapotát, senkit nem engedett be a lakásába sem. Szerencsére ez után elfogadta azt is, hogy szakemberhez menjen, és részt vegyen egy terápián, amitöl rengetegen elzárkoznak akkor is ha tisztában vannak a helyzettel.

Nem tudom hol van az a pont, vagy egyáltalán van-e olyan amikor az ember már nem szeretne kijutni a gödörböl, de ha megvan még az akarat akkor egy jó kezdet ha ezen a vonalon indul el.

#13-nak teljesen igaza van, ritkán kapnak megfelelö kitartó törödést és támogatást. Sokszor sajnos észre sem veszik rajtuk a probléma súlyosságát.

#17 köszönöm, hogy egyetértesz (:

Az a vicces, hogy nagyon lepontoztak, de én tudtam, hogy ez lesz mert gyakran fájdalmas az igazság.

Én tudnék róla mesélni, milyen mély ponton lenni. Krónikus szorongásom és pánikbetegségem volt / van már jobb időszakokkal 14 éves korom óta. Ennek megvan az oka. És azóta se minden habos torta. Mégis! Ezekkel is baromi szerencsésnek tartom magam, mert megtanultam más szemszögből nézni a dolgokat. Értem én, hogy mindenkinek a saját gondja a legnagyobb, de vannak esetek mikor egyszerűen érthetetlen számomra valaki miért akarná ezt megtenni magával és így másokkal bocsánat, de már már rossz hallgatni a nyavajgást. Magyar embernek van erre hajlama, baromi magas nálunk az öngyilkosságok aránya, itt is olyanokat pontoznak le, akik nem feltétlenül negatívan szemlélik a dolgokat. Van ami eltörpül a valódi, nagy gondokhoz képest, amikor tényleg nagy a baj. Van az a pont én aláírom, de sokszor megelőzhető volna az, hogy valaki elvesse az életét, mikor lehetne rajta segíteni. De segíteni meg csak azon lehet, aki engedi és veled együtt tesz érte.

#18

Azt gondolom, hogy nincs olyan, hogy "az igazság".

Lehet, hogy neked sikerült más szemszögből nézni a dolgokat, de mások másképp működnek, más dolgok befolyásolják a gondolkodásukat, személyiségüket, más környezetből jöttek. A te mélypontod a tiéd, a másiké az övé. Nem kell és nem is lehet összehasonlítani őket. Senki nem mondhatja, hogy "A te gondod nem elég nagy, hogy öngyilkos legyél." Ilyen nincs, mert te nem vagy ő.

Ha valaki fejében eddig még nem fordult meg az öngyilkosság, az valószínűleg amiatt van, hogy mindig talált módot arra, hogy megoldja a problémáit. Aki öngyilkos akar lenni, az esetek többségében belekerül egy olyan élethelyzetbe, amiből nem tud szabadulni, nem tudja megoldani, illetve sokszor nincs olyan személy a környezetében, akire támaszkodhatna. Ahhoz, hogy valaki öngyilkos legyen, sok tényező játszik szerepet.

Nyilván ha valaki azt fontolgatja, hogy megöli magát, annak biztosan komoly gondja van, de ezt csak ő érezheti igazán, mi soha.