Van itt olyan, aki sose gondolkodott öngyilkosságon?

Pl én azóta nem gondolkodok rajta amióta majdnem sikerült.

Nagyon ijesztő volt a megszűnés, és egyáltalán nem is volt ott semmi. Kb mintha lekapcsolták volna a lámpát.

Mióta visszatértem (másfél éve) egyáltalán nem foglalkozom ezzel. Az tuti biztos hogy direktbe nem nyiffantom már ki magam.. Ha hajléktalan lesztek is elmegyek a végéig, és inkább éhen halok az árok parton, minthogy direktbe végezzek magammal.

Lehet le fognak ezért pontozni, de csak leírom, mert szabad.

Nyilván elkalandozik néha minden ember gondolata, DE komolyan elgondolkozni ilyesmin nem normális dolog.

Sajnos egyik rokonom pszichiátrián van sokszor, mivel meg akarta tenni. Nem nagyon ismertem őt, de elmentem meglátogatni. Nem volt odavaló, értelmes, okos srác, csak csendes. De egy idő után jókat beszélhettünk, kijött sétálni, kezdett mosolyogni stb.

Néha az ember környezeténél és helyzeténék adódóan reménytelennel érez valamit, de ez nem úgy van! Ez egy betegség, az agy burokba van zárva és nem értékeli a külvilágot, a problémákba temetkezik. Szerintem ilyesmibe menekülni sok embernél(!) gyengeség. Vagy csak figyelmet akar az illető. Aki ilyenen gondolkozik, egy kicsit nézzen néha kprber, hogy mi megy a világban az ő életén kívül. És hogy mekkora önzőség lenne megtennie ilyesmit. Van aki nap mint nap a 4 fal között imádkozik a saját/családtagja életéért. Van akinek nincs se családja, se otthona és túlél napról napra. Háborúkban halnak meg emberek. Az ilyen emberek nagyrésze meg összetehetné a két kezét azért ami van, csak nem veszi észre. Másokra is gondolni kell, nem csak magadra, szerintem ma sajnos mindenből az folyik hogy carpe diel, csak én, magamat valósítsam meg és az emberek elfeledkeznek másokról..

Szóval ha ne adj Isten ilyenen gondolkozol: ne légy önző, nézd meg mennyi embert hagynál magad mögött olyanokat is akik szeretnek, fontos vagy nekik éd nem tudhatod mit hozna neked au élet pár év múlva!

Az életed ajéndékba kapod. És sok emberre tekintve én önzőségnek látom. Hány ember szeretne élni legalább úgy, mint azok nagy része akik eldobták ezt maguktól. És most nem a nagyon durván kilátástalan helyzetekről beszélek, van akinek nem kell hozzá olyan és úgy teszi meg.

Nem egyforma senki élete, nem igazságos a történet.. De hogy ki mit hoz ki belőle, rajta áll

"Hány ember szeretne élni legalább úgy, mint azok nagy része akik eldobták ezt maguktól."

Ez igaz, azonban minden ember agya más, van, akinek abszolút nem tekinthető ajándéknak az élet. Hogy másvalaki szeretne élni, ahhoz egy másik embernek mondhatni "semmi köze". Mármint csak mert másnak rosszabb a sorsa, az enyém nem lesz jobb, hiszen mindenkinek a saját problémája a legrosszabb, és mások elméjében nem létezhetünk, tehát nem dönthetjük el, hogy mit érez, és az az érzés mennyire intenzív.

Szerintem aki megteszi, az nem "csak úgy" csinálja, hanem komoly oka van rá, akkor is, ha ez a külső szemlélő számára érthetetlennek tűnik. Amit valaki kibír, az másnak már simán lehet kilátástalanság. Az öngyilkosságot az elkövető szemszögéből kell nézni, nem a kívülállóéból. De mivel más elméjébe nem láthatunk bele, zsákutcába kerülünk.

Abban viszont teljesen egyetértek, hogy vannak olyan problémák, amelyekre létezik megoldás, csak az illető nem látja (mert nem tudja az állapota miatt), így emiatt - ha végez magával - borzasztó fájdalmat okoz a hozzátartozóinak, és ezt nem lehet visszacsinálni. Sokakat valóban azt tart vissza, hogy a családjukkal mi lenne, ha megtennék.