Súlyos depressziótól megőrülhet az ember? Teljesen kétségbe vagyok esve..
Semmit mert fürödni is nehéz
Semmit nem tudok tenni azon kívül hogy elviselem ezt valahogy
Emellett érzem hogy valami megfigyel, mintha gúnyosan mosolyogna amikor történik valami még rosszabb
Emellett nagyon keveset tudok csak enni ezért gyenge vagyok
Én örülnek neki ha már nem lenne sok hatra csak nem tudom mi fog elvinni pontosan
Egyébként áprilistól érzem hogy fiatalon fogok meghalni
Most az a legnagyobb gondom hogy el kellene mennem eladni az arany karkötőm amit még érettségire kaptam mert már semmi pénzem
De nagyon nehéz rávenni magam
El kéne jutnod kezelésre, kérj meg valakit, hogy kísérjen el a pszichiátriára, ha úgy érzed hogy nincs senki, akit megkérhetnél, akkor hívd fel a mentőt, hogy vigyenek be.
Nekem a magam depressziójának gyógyításában az is segítettet, hogy olvastam, hogy az agy sok területből áll. Tehát, ha magadba nézel, te is érzékelheted, hogy többféle minden zajlik az agyadban. Persze, most kitelíti ez a rossz érzés, de próbálj meg kicsit eltávolodni ettől. Igen, mostanában rossz, rossz dolgok történtek, ezt senki nem tagadja. Most próbáld meg letenni kicsit ezt az érzést, aztán majd folytathatod egy ra múlva.
Képzeld úgy, mintha valaki egy süllyedő hajó alsó kamrájában van. Ez borzalmas és életveszélyes, és egyáltalán nem érdemli meg, hogy ez történjen vele. Mégis, ha átadja magát az önsajnálatnak, akkor leül a földre és várja a vizet. Tehát le kel győznie azt a sokkot, hogy ilyen rossz dolog történt vele. Valahol az agyadban neked is van egy részed, ami képes lenne kicsit elszakadni ettől a gyász érzéstől. A temetésen is sajnáljuk, ami elveszett, de azért valahogy összeszedjük magunkat, és felvesszük a ruhánkat. Ez nem jelenti azt, hogy letagadjuk a gyász fájdalmát, igazságát. Próbáld meg, hogy napi egy órás szünetet tartasz: eljátszod, mintha minden rendben lenne. Előtte ígérd meg, magadnak, hogy utána visszatérhetsz ehhez az állapothoz.
Nézd 20 éves korom óta vagyok depressziós
Volt már olyan még a covid előtt hogy pánikroham közben bementem a fürdőbe azt hittem itt a vég
A szőnyegen bőgtem
Közben feljött a nap tehát több órán keresztül voltam ott
De aztán másnap tudtam csinálni a dolgom
Most már semmit nem tudok csinálni
4 kerek éve írtam ki ezt a kérdést és SEMMIRE nem emlékszem belőle
Semmire
0 az időérzékelésem
Nulla
A covid kavart be így ennyire
Orvos már elutasít mert vannak tartozásaim amit senki nem tud nekem kifizetni vagy segíteni kölcsönnel mert egy barátom sincs, a családommal nem vagyok jóban és amúgy sincs pénzük nekik se... sőt ezzel is godja van az anyámnak is mert egyre rosszabbul viseli a fizikai munkát
Én meg nagy bánatára itt maradtam a nyakán
De ő fel sem fog belőle semmit
Közben csak a net van nekem, Irigykedhetek most például az olimpikonokra hogy mekkora ömlengés van körülöttük és hogy egy életre megvan oldva az életük annyi pénzt kapnak. Persze pont ez a bajom hogy ők olyan szerencsések és tehetségesek hogy addig tudtam dolgozni gyerekkoruktól kezdve amíg bele nem szakadtak. Ettől függetlenül rossz nézni, mert aki felnevet az engem is valami nagyon híres elismert embernek szánt…
Szóval a Depresszióhoz, a pánikhoz a bőgéshez már hozzá vagyok szokva, és így dolgoztam nagyon sok éven keresztül. Az elmúlt négy évben meg egy keresztül szalmát nem tudtam tenni
Ja és érzem hogy vmi megfigyel
Igen, viszont ahogy írsz, egyfajta ragaszkodást is érzek. Ezt hívják úgy, hogy negatív egyensúly. Mindegy felesleges, de azért leírom: a negatív egyensúly azt jelenti ,hogy valaki van egy szar helyzetben, de belekapaszkodik, mert azt ismeri, és az ismeretlentől fél.
Úgy viselkedsz, mintha el akarnám venni tőled.
Én is már jó rég óta szívok ezzel, de jobban vagyok nálad. Bár néha nekem is szar.
Múltkor pl. felkértek, hogy tartsak egy előadást, hogy mi történt az utóbbi években (kreatív terület), és akkor felháborodtam, hogy hogy képzelik, hogy bármi is történt, és menjenek a fenébe. Aztán dühösen kinyitottam az évek szerint mappákat, hogy bizonyítsam, hogy semmi nem történt azóta. Aztán csodálkozva láttam, hogy azért ez nem igaz. Terveztem abban az időszakban néhány dolgot, épp csak én is totálisan elfelejtettem. A depresszió ilyen aljas, hata memóriára is. Mert arra, hogy húsz éve egy kalauznő jelenlétében káromkodtam, és ő ettől megijedt, na ennek a szégyenérzete máig lángol bennem. Ezért az egyik terápiás feladatom, hogy este minden kis/nagy aznapi sikeremet fel kell írnom. Ha levittem a szemetet, akkor azt is, ha elmosogattam, azt is, és hétvégén el kell olvasnom ezeket, hogy emlékezzek rá, ne gyűlöljem magam annyira.
Én nem megőrültem, hanem majdnem öngyilkos lettem. Mentem az utcán télen, és azt éreztem, hogy ennyi fájdalmat képtelen vagyok elviselni, meg iszonyú fáradtság is volt rajtam, gondoltam, leülök ott és megfagyok. De az hosszú, el kéne mászni a Dunáig, de nincs erőm. Aztán felhívtam egy barátomat és kértem, hogy beszéljen hozzám. Aztán elmentem pszichiáterhez, aki adott gyógyszert.
Nekem gyerekkori traumák alapozták meg, mindezt, többször eléggé cserben hagytak, úgyhogy majdnem meghaltam. Most 50 éves vagyok.
#24, 22, 15 voltam.
Aztán felhívtam egy barátomat és kértem, hogy beszéljen hozzám. Aztán elmentem pszichiáterhez, aki adott gyógyszert
Ez az amit én nem tudok megtenni mert sosem voltak barátaim, hiszitek vagy sem de amúgy sem mondanám el ezt senkinek....
ahogy mondtam kórházba már nem mehetek
Amikor mehettem volna akkor pont 2 évig nem ajánlották a covid miatt mert akkora fejletlenség volt a pszichiátrián.... meg akkor meg munkaügyben is intézkednem kellett
24 mondjuk 20 éves koromig nem voltam ilyen... akkor addig miért nem ragaszkodtam ehhez az állapothoz?
De persze, arról már én is olvastam hogy aki beteg emberek között nő fel, az egész életében ezt fogja komfortosnak találni...
Márpedig én kva beteg emberek között nőttem fel
Eleve ez is a gond hogy az anyám akit szana szét vertek gyerekkorában volt olyan segghulye hogy gyereke vállat egy beteg pszichopatával. Hat hogy is lehetne ebből normális gyerek?
Amióta olvasok pszichológiáról csak meg rosszabbul vagyok mert azóta jöttem rá hogy mennyire beteg családból is jövök
Eleve az anyám teste nem volt alkalmas arra hogy kihordjon egy gyereket, ezért is vagyok HSP személy meg idegbeteg....
Közben ő bántalmazó, engem utál csak éppen aktuális faszt isteníti... volt már egy pár az életében....
De hogy most hogy lesz megoldva a jövő arról fogalmam sincs...
nem könnyű úgy gyári munkássá válni hogy a nárci nagyszülő beyoncet akart belőled csinálni....
?
Biztos hogy nem
Sokáig nem használtam az oldalt ahogy látod most emeltem ki újra a kérdést
De nem értem az ilyen “gyanúsítgatásoknak” mi értelme mindig amit csinálnak itt hogy “te már múltkor is írtál ki kérdést” stb.
Ettől csak frusztráltabb lesz az illető és növekszik a paranoia
Szerintem a covid elég sok embernek bekavart hogy még több beteg legyen
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!