Miért kell a depressziónak ilyen őrjítő érzésnek lennie? Hogy érezheti magát így egy ember? Ti hogyan írnátok le ezt at érzést?

Sajnos tökéletesen értem, amit írsz. Én is feltettem ezt a kérdést, hogy ilyen elviselhetetlen szenvedést hogyan lehet érezni...

Hogy lehet az, hogy nem tud belehalni az ember?!

Nem tudom kifejezni azt a gyötrelmet, de a szomorúsághoz (és egyéb érzelmekhez) semmi köze (nálam!). Az érzések, célok, gondolatok, tervek, ízek, szagok, színek teljes hiánya. Őrjítő, fullasztó, pokoli érzés, sírni sem tudsz, mert teljesen üres vagy. Mintha már meghaltál volna, csak a tested nem tud belehalni, mert ez nem olyan típusú betegség.

A második válaszra reagálva, amikor depressziós vagyok, az nem szomorúság, hanem egy teljesen más érzés. Olyankor komolyan azt kívánom bár lennék inkább szomorú, és legalább kisírhatnám magamból a rosszat. De nem, a depresszió egy mocskos hiánya valaminek, amit meg sem tudsz olyankor fogalmazni.

Én úgy próbálok belőle kitörni, hogy érzelmet próbálok kicsikarni magamból, mondjuk elolvasok régi naplóbejegyzéseket, vagy erőltetem az olvasást, beszélgetést, akármit. De rohadalom ami egy depressziós időszak.

A legtökéletesebben sikerült napokon, a legszebb napsütésben és madárcsicsergésben, a legnyugodtabb órákban is folyamatosan érzek valami nyomasztót, nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mit. Olyan, mintha egy szürke búra alatt lennék, ami kioltja belőlem a szépérzetet, és marad a negativitás. A stresszesebb időszakokban viszont a szorongásom erősebb, mint a depresszióm, és olyankor sikerül elnyomnom ezt az érzést, helyette maxon tolok mindent reggeltől estig, és rosszul vagyok, ha becsúszik bármi hiba a számításaimba.

Borzasztó, nem tudnék dönteni, melyik rosszabb.

Négyes vagyok, az ötös tapasztalatát osztom, én is stressz által inkább szorongok, és a rossz hangulatom "nem tűnik fel", viszont amikor nincs tennivaló, akkor is van a szorongás és még a rossz hangulat is jön... :(

Remélem az évek múltával jobb lesz, szokták mondani.

Kérdező, döbbenetesen érzékletesen írta le ezeket a sötét érzéseket. Iszonyú lehet. Én egy meglehetősen dark sorozat tömény megnézése után voltam így egy-két hétig, de sikerült kilábalnom abból a mélységből. érdemes lehet szakemberhez fordulni segítségért, mert ez így elviselhetetlennek tűnik.

További segítségért és programokért keresse fel a CallForHelp honlapját és Facebook oldalát, valamint hívja telefonos lelki támogató vonalainkat.

Nem tudom miért létezik ez az érzés, amit maga a betegség magával cipel, viszont egyáltalán nem kellemes. Számomra ez az érzés ahhoz hasonlít, mintha valaki hátulról fojtogatna, elölről pedig egy másik személy ugrálna a mellkasomon. Legtöbbször maró nyugtalanságot érzek, de olyan is van, mikor az üresség hatalmasodik el felettem. Nincs értelme semminek, ahogy a létezésnek sem.

Őrjítő és borzalmas, mert olykor-olykor kapok egy szikrát, hogy lehet jobb is, de mindig visszaesek, ez pedig ördögi körként folytatódik tovább. Újra és újra

Számomra olyan, mintha folyamatosan a víz alatt lennék és fulladoznék, de soha nem fulladnék meg. Egy másik világ szinte, elszigeteltnek, távolinak érzem az embereket körülöttem, néha még saját magamat is és képtelen vagyok az empátiára vagy bármi arra hasonlítóra, mégis úgy érzem, teher vagyok az egész univerzum hátán.

Aki azt mondja, hogy ez csak sima szomorúság, téved. Tulajdonképpen a szomorúság volt az utolsó, amit egy ilyen időszak alatt éreztem.