Egy ilyen ember, mint én, miért éljen?

30+os vagyok. Soha életemben nem volt komoly kapcsolatom, a leghosszabb is talán 3 hónap volt. Ha jól emlékszem 21 éves koromban volt utoljára barátnőm.

Legalább 15 éves korom óta depressziós vagyok (orvos nem látott, csak amiket olvasok azok alapján "diagnosztizáltam" magam), de igazából nem emlékszem rá, hogy valaha is igazán vidám gyerek lettem volna. A szüleim elváltak, de előtte sem emlékszem hosszan tartó boldogságra, szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez okozta a depressziót.

Pornó függő vagyok, ha ráérek (pl hétvége) napi 10 órát is simán pornó nézéssel és kapcsolódó tevékenységgel töltök.

Értelmes hobbym nincs, nem is érdekel semmi. Gyakorlatilag mindent unalmasnak találok (a pornót is).

Semmi életcélom nincs, fogalmam sincs mit fogok csinálni pl 1 év múlva.

Semmit sem tudok tanulni, mert már semmi nem marad meg a fejemben. Próbáltam szakmát tanulni, nyelvet, de semmi. Pedig régen jó tanuló voltam és értelmes embernek tartom magam.

Barátaim nincsenek. Nem is voltak soha, régen is csak ilyen haver szerűségek.

Nem érzek már semmit senki iránt. Vannak testvéreim, szüleim is élnek, de egyszerűen évről évre egyre kevésbé érdekelnek, pedig jó emberek, szeretnek engem tudom.

Nem akarok öngyilkos lenni, de vágyom a halálra. Nem akarok már élni, így nem. Ráadásul tudom, hogy csak egyre rosszabb lesz, ahogy a fizikai egészségem rámegy majd a lelki bajaimra.

Egy ilyen ember, mint én, aki soha sem volt igazán normális valamirevaló ember, hogyan lehetne még az?