Ha tele vagytok kimondatlan szavakkal, de nincs kinek elmondani, mit teszek ilyenkor?
Nem vagyok túl jól mostanában, tele vagyok negatív gondolatokkal. Érzem, hogy annyira jó lenne ezeket legalább kimondani, de nincs kinek. Ha van is ember, aki meghallgatna, nem akarom őket terhelni. Vagy őket is megviselné a mondandóm, vagy pedig negatív véleménnyel lennének rólam.
Mit tennétek ilyen helyzetben?
Írjak naplót? Kiabáljam ki a problémám egy elhagyatott helyen? Beszélgessek magamban? Esetleg tomboljam ki a felgyülemlett feszültséget? Vagy mit tanácsoltok? Ti mit tennétek?
Nem foglalkozom a problémáimmal, csak is a megoldásukon.
Engem már nem zavar, hogy eltudom-e mondani. Feleslegesnek is érzem, mert megtudom őket oldani.
Azt gondoltam, hogy az a megoldás a feszültség oldására, ha esetleg ki tudom mondani. Sok borzalommal találkozok, amiről az emberek nem szeretnek beszélni, de én nem tudom ezt magamban feldolgozni.
Nem akarok energiavámpír se lenni, se elkerülni ezeket a dolgokat, hanem valami hatásos feszültséglevezetést szeretnék találni
Én is hasonlóan éreztem végül abbamaradt. Először én is megőrültem a gondolataimmal egyedül, de rájöttem, hogy nem a problémára, hanem a megoldásra kell gondolni
Ha szeretnél beszélgetni írj nyugodtan
nem. Egyikse jó.
Kellenek baratok, kellenek kapcsolatok akarhogyis magyarazza itt barki.
Nem psihologus kell hanem baratok tarsasag de jo tarsasag ha lehet.
De tippet tudok adni amíg ez kialakul:
Imadkozz vagyis mond el Istennek.
Persze ugy h ne hallja más.
Jobb mint magadnak mondani ,es lehet egy idõ után valasz erkezik rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!