Az a sok kimondatlan dolog (ezt muszaj. :? )
epp az iment olvastam egy pareves kerdest ezen a weboldalon. nehez lenne osszegezni, olyan sokoldalu. a lenyeg, hogy ugy ereztem, mintha magamrol olvasnek, olyat, amit soha nem birtam volna kimondani. hogy ugy erzem maszkot hordok, minden nap minden perceben. hogy a kimutatott erzesek csupan szinjatek, hogy neha en magamban elbambulok, kikapcsolok mig a beidegzodesek -mintha robot lennek-, reagalnak helyettem, ami mar neha megilyeszt. hogy nem birok megbekelni magammal, es az, hogy oriasi bunkent elem meg magamvan valamiert, ha ennek a felenel is tobbet kell magamrol beszelni( ez talan ennek a legelejen kezdodhetett, amikor mminden kulso inger idegesitett, mar sz is ha valaki magaol predikalt). hogy nem birom magyamban sem kimondani azt-es ez most oriasi dolog szamomra-, hogy depresszios vagyok. es utalom hogy nem vagyok biztos a sexuais iranyultsagommal, ezert inkabb tettetek, de nem leszek tisztaban addig mig nem nem adom ki magambol, legalabb is remelem.
mindig felek kozossegben lenni, de ha ott vagyok mindig ugyteszek mintha tok laza lennek, hulye viceeket mondok amik egyaltalan nem viccesek szerintem sem, es nem is akarok ilyet ondani. egyszeruen mar belem ivodott. a szemelyisegem nagyabol ossszeomlott. egyik pillanatban egy bator, lazado csaj vagyok, a masikban meg egy onutalo irritalo ember,akit senki nem szeret, inkabb inrital.
sajnalom, ezt le kellett irnom.
ti tudnatok szeretni egy ilyen embert?
tudtok valami jo tanacsot?
van meg egy csomo dolog:alvaszavar,duhkitoresek, nha tiszta ideg vagyok neha pedig teljesen ure, semmi erzelem, csak az az allando eros nyomas bennem. persze ongyilkos hajlamok, de ez olyan klises.
en nagyon sokat erolkodtem hogy normalis legyek , vagy hogy annak tunjek. hogy egy eros jellemet, egy szep szemelyiseget alakitsak ki, de ezzel csak sokat rontottam. igazabol kiskoromban sokat bantottak a sujom miatt, es egy feleve drasztikusan iszonyat rovid ido alatt fogytam oriasi mennyiseget. ezalatt sokat bantottam magam. azzal eroszakoltam magamra a fogyast, hogy ozen erosen pusztittam a belso valomat. a legundoritobb bennem az, hogy masok milyen orommel es buszkesggel dijaztak a fogyasomt, es mikozben vigyorogva koszontem meg a dicsereteket, belul egtem tole.
szval nagy erofesziteseket tettem, es mar par honapja ugy erzem, teljesen kimerultem. mar egyre rosszabbul vaygok, es felek, mert magam sem vagyok biztos a bajomban. a lenyeg, hogy nem akarom senkinek elmondani semelyesen, egyszerun ha ragondolok mar rosszul vagyok. mar ez is nehez
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!