Nem amarok hegekkel élni, segítesz?

Miért küldenétek pszichiáterhez? Értem én, hogy ez nem mindennapi dolog, de még kurvára fiatal és ez még jobban hatással lenne az életére.

Már elismerte, hogy ez nincs rendben így, szóval ez már haladás a gyógyulás felé.

És ahogy te is írtad kérdező ez egy képzeletbeli barát, így mivel tisztában vagy vele így ellen is tudsz állni ezeknek a hangoknak.

Viszont az sem megoldás, hogy egyedül menj át ezeken a dolgokon mikor mindenki más a közeledben azt gondolja, hogy jól vagy.

Meséld el ezt a dolgot anyukádnak úgy ahogy itt leírtad, nem hinném, hogy rosszul kezelné ezt a dolgot.

18/L

Utolso, miert baj az ha elmegy pszichiaterhez kivizsgalasra? Pont ezert kene elmennie, mert meg fiatal es lehet hogy ilyenkor meg jobban lehet segiteni rajta.

De ne menjen el orvoshoz mert azt gondolod az szegyen ugye? Rohadtul nem szegyen, ha az elete mulhat rajta. Segitsegre szorul, es ez fontos dolog, NE motivald arra hogy ne menjen el.

A problematudat onmagaban nem eleg, viszont elengedhetetlen ahhoz hogy egy pszichologus vagy pszichiater segithessen.

Mi lenne ha MIATTAD az elete teljesen tonkremenne mert nem ment el idoben pszichiaterhez? Miert beszelsz hulyeseget?

Hát perszee, mert könnyű azt mondani minden egyes embernek aki valami mentális dologgal küzd, hogy menjen pszichiáterhez. Tudod, hogy hány ember éli ezt meg negatív élménynek? És kurvára szar hatással lesz ez a lelkedre.

Tudod, az életben a legijesztőbb felismerés az, hogy önmagadat csak te tudod megmenteni.

Nem mondom meg, hogy mit csináljon mert nem vagyok tisztában azzal, hogy mi is van benne, viszont én a saját erőből nyert felépülés mellett teszem le a voksom. (11es válaszoló)

Teljesen ertheto hogy valaki sajat erobol is fel akar epulni, viszont nem lesz negativ elmeny az ha valaki onszantabol problematudattal megy pszichiaterhez es ha valaki bantja onmagat, azert ott eleg veszelyes a helyzet.

Es megegyszer mondom NEM SZEGYEN elmenni pszichologushoz sem pszichiaterhez, nem ertem miert lenne ez negativ elmeny. Max annak az aki nem akarja elismerni h problemaja van es elhurcoljak.

De nem terrorizalnak a pszichiatrian. Nem zarnak be, csak megvizsgalnak.

Tisztázzuk a dolgot, soha nem mondtam, hogy szégyen lenne orvoshoz menni. Minden tiszteletem azoké az embereké akik veszik a bátorságot és a következmény viselését.

Talán neked van igazad, talán nekem, vagy talán mindkettőnknek de ez az ő döntése és ő érzi igazán, hogy kell segítség neki vagy képes egyedül is megharcolni ezzel a dologgal.

Nem kell őt rábeszélni semmire se.

Igen, egyet ertek, viszont en azert irtam ezt mert azert ha kessel nyulkal magahoz valaki, nem all messze attol sem hogy kinyirja magat. Ezert biztonsagosabb az ha orvoshoz fordul egybol.

Meg tudom erteni amit mondasz, es pl egy mas fajta mentalis problemanal, ahol nem all fenn a fizikai onbantalmazas, ott egyet tudnek erteni veled. De ez veszelyes, en csak ezert javasolnam az orvost.

Nyilván más véleményen vagyunk kedves válaszoló. Nem érdekel, hogy lepontoznak vagy sem, de...

Nézz mélyen a szívedben mert tudom, hogy van és gondolkozz olyan ésszel mint egy kamasz.

Pszichiáterhez való folyamat nem arról szól, hogy leül és majd kiadja magából, az odáig tartó folyamat alatt sok stressz és idegeskedés járul hozzá meg még egy csomó szar.

Én semmi esetre se mennék bele többé ilyen dologban. Főleg, hogy rajta látszik is, hogy törékeny. A segítsége legyen a családja és a igazi barátai, ne vadidegen ,,profi” orvosok.

Szerinted ha a családjának se mesélte el akkor majd egy idegennek szívesen beszél erről?

Ez így nagyon nem passzol össze, egyik oldalról se. 18 évesen elég sok dolgot megéltem már, talán azért is viszonyulok ilyen borúlátóan ehhez a dologhoz, vagy csak talán azért mert ahogy írtam, sok mindent átéltem már?

És bármit is írsz erre nem megyek bele ebbe az egész ellentétes vitába.

Kérdező: mondd el anyukádnak, hogy mit is élsz át a mindennapokban. tudom, ezekről a dolgokról nehéz beszélni vagy egyáltalán elmagyarázni, hogy mi is van benned, viszont ez a megoldás mindenesetre jobb mint az, hogy vadidegen emberek véleményét kérd ki. De én úgy gondolom, hogy saját magad tudod erre a választ, hogy kell-e pszichiáter vagy sem.

Ne haragudjatok, de már miért ne kellene pszichiáterhez mennie ezzel a problémával? Ez nem egyszerű tinihiszti, hanem annál sokkal komolyabb.

És ha a hang legközelebb azt mondja neki, hogy ölje meg az anyját vagy saját magát?

"...De elkezdte mondani hogy vágjam meg a károm, vagy a combom és eléggé jó pillanatot választott hogy erre kérjen. Meg is vágtam magam ahol kérte fe már nem mondja csak én, magamnak."

Engedelmeskedik a hangnak, ami abszolút nem jó jel. Muszáj orvoshoz mennie, mert akár lehet nagyon komoly betegség tünete is, hogy hallja azt az egy hangot. Kezelés nélkül sokat súlyosbodhat egy ilyen állapot. Itt most sajnos nem a lelkéről van szó. Az a fontosabb, hogy jobban legyen, és a hang ne szólítsa fel olyasmire, amivel még nagyobb kárt okoz magának vagy másoknak.

Szerintem minimum pszichológust illene felkeresni, de szinte biztosan el fog küldeni pszichiáterhez a hanghallás természete miatt.

Aki vagdos, az segítségre szorul, mert nem lehet lebeszélni róla.

Nem azért vagdos, hogy szemrehányást tegyen. Nem szabad megkérdőjelezni a fájdalma jogosságát. Nem szabad kényszeríteni rá, hogy elmondja. Talán nem is tudja elmondani, éppen ezért „rajzol”, a testére, ami az övé, mellyel szabadon rendelkezik. A falcolás nem öngyilkossági szándékot jelez feltétlenül, de ha valaki vagdos, elég rosszul van. Azért vág, hogy levezesse a rosszat, a feszültséget, a szenvedést. Így tartja egyensúlyban magát.

Fordulj szakemberhez minél előbb. Gyógyszeres kezelés kell számodra. Hamar meg fogsz szabadulni a hangtól, és a vágdosási kényszertől.