Nem amarok hegekkel élni, segítesz?

Tavaly elkezdtem vágni magam, de akkot gyorsan abbahagytam mert barátnőim meglátták és segítettek.

Azóta magba fordultam eléggé és zárkózott vagyok, sokat szorongok is.

De elkezdtem újra, ugyanaz a fotgatókönyv elvettem a kést és az ágyam mellett tartom mert ott lehetek teljesen egyedül. Attol tartok nem leszek kepes abbahagyni de a karantén igazán nem tett jót a mentális egészségemnek.

Van egy képzeletbeli barátom, a neve nem lényeges és vele szoktam fejben beszélni eddig igazán rendes volt. De elkezdte mondani hogy vágjam meg a károm, vagy a combom és eléggé jó pillanatot választott hogy erre kérjen. Meg is vágtam magam ahol kérte fe már nem mondja csak én, magamnak.

Elolvastam Anne Frank naplóját és arra jutottam nem szabadna saját magam bántanom mert annyit szenvednek mások még most is. De ezért annyira megharagudtam magamra hogy úgy éreztem muszály bosszút állnom magamon. Ezért ma is folytattam.

Esetleg calami ötlet, mit lehet kezdeni a kis buta fejemmel? Mintha nem is én lennék néha.

Nagyon hálás vagyok ha elolvastad.♡