A szociális fóbiát teljesen le lehet küzdeni? Vagy egy életen án ott motoszkál a személyiségünkben az emberektől való felelem?
Gyermekkoromban nagyon súlyosan bántalmaztak az iskolás társaim és efölött mindenki szemet hunyt. Később kiálltam magamért és rengeteg osztálytársammal kellett verekednem. Mindig is csendesebb és érzékenyebb voltam a többi gyereknél, de ott valami megtört bennem. Annyit hallottam, h semmit se érek, hülye vagyok, undorodnak a társaságomtól, h ezt el is hittem, h így vagy. Innentől kezdve nem voltam képes emberekkel kommunikálni a szűk, közeli ismerőseimen kívül. Mindezek ellenére messzire költöztem otthonról, tanultam, elkezdtem dolgozni, méghozzá emberekkel. Jártam pszichológushoz, terápiára és rengeteg önismeretfejlesztőt olvastam. Sokszor el is hiszem, h sikerült leküzdenem, de utána rendszeresen adódnak olyan szituációk, amikor leblokkolok, nem tudok megszólalni, vagy éppen a zavaromból kifolyólag összefüggéstelen mondatokban beszélek, főleg azok előtt van ilyen gondom, akik előtt meg akarok felelni. Kívülállóként nézve magam, én is azt gondolnám, h fogyatékos vagyok az alapján, amit néha zavaromban összehablatyolok :( Ilyenkor sajnos a testem fizikai tüneteket is produkál: leízzadok, hevesen ver a szívem és alig tudom kinyögni a szavakat, mert a levegő után kapkodok :(
Persze barátaim sincsenek emiatt, mert félek, h csalódnak bennem. Úgy érzem, h minden nap küzdenem kell a szocfóbia ellen.
Van itt valaki, akinek teljesen sikerült leküzdenie? Vagy ez folyton vissza fog köszönni?
Köszönöm a válaszokat!
/L
válasza:Teljesen nem, mert nekem is visszatér. Batátaim vannak ettől függetlenül, nem értem miért ne lehetne. Ha megismerkedsz valakivel egy csendes kávézóba is beülhettek, vagy elmehettek kirándulni, és a mozi is sokszor kong az ürességtől. Van hogy, velünk együtt 6 ember van az egész teremben. Akkor kell menni mikor már kezd kifutni a film.
Nem értem hogy miért csalodnának benned. Van valami ami fura és elviselhetetlen tulajdonságod? Vagy a kinézeted fura? Ha egyik sem akkor mitől félsz? Ha pedig elégedetlen vagy a külsőddel változtass rajta. Pl sportolj, diétázz, csináltasd új frizurát. Ugye tudod hogy senki sem tökéletes?
Ez belém ivódott, h ronda vagyaok. Gyerekkoromban hallottam ezt sokat. Akkoriban rengeteget sírtam emiatt. Egyébként több, mint 10 évig rendszeresen sportoltam, ma már nem sajnos, csak időnként. Amióta tudom az eszem, diétázok, egészségesen étkezek. Később nem kaptam negatív visszajelzést a kinézetemre, inkább pozitívat, de akkor sem vagyok elégedett magammal.
Attól félek, h zavarom a társaságommal az embereket, vagy h ők nem társalognak velem olyan szívesen, mint én és inkább nem is keresem őket, utána pedig kapom a sértődött visszajelzésrket. Egyszerűen nem tudom, h mikor kellene őket keresnem. Nem beszélve arról, h a korombeli emberekkel nagyon ritkán van lehetőségem ismerkedni.
Moziba nem szeretek járni, egyszer sikerült elmennem oda, de kb úgy ültem ott, mint akit karóbahúztak. Tervezek menni még, szerintem azt is meg tudnám szokni. Az is egy külön tortúra volt, mikor elkeztem kávézóba/kajáldába járni, eleinte üvöltött rólam, h legszívesebben menekülnék kifelé, de szerencsére kitartással megszoktam az ilyen helyeket is, és már az sem okoz problémát, ha étteremben ételt kell kérnem, tudok természetesen viselkedni.
Érdekes, mert a munkahelyemen is tudok természetesen viselkedni az emberekkel, fel tudok előttük szabadulni, kedves, barátságos és segítőkész vagyok. A munkatársaimmal és a feletteseimmel viselkedek időnként kínosan :(
válasza:Akkor szerintem nem vagy reménytelen eset, mert teszel azért hogy jobb legyen. Ezt mindig elmondom egy ilyen kérdésnél hogy az a leghosszabb, ha csak otthon ül az ember és nem tesz semmit a g x ógyulása érdekébrn. Azért gondolom ezt mert így elrepülnek az értékes fiatal évek. Hogyha te próbálkozol pl az éttermes dologgal ahogy mondtad, bizonyítja hogy te változtatni akatsz ezen. Teljesen szerintem nem fog eltűnni, de hidd el más is így van vele. Már csak az emberekkel való kapcsolatodon kellene még dolgoznod. Ha pl valaki elhív valahova menj el. A tapasztalatom az, hogy azok az emberekkel a legkönnyebb beszélni akik szeretnék beszélni, társasági emberek. Sokszor csak ők beszélnek neked nem is kell, és azon veszed észre magad hogy feloldódsz.
Én szoktam érezni hogyha zavarok valakit, szerintem ez egy természetes dolog mert ezt lehet érezni, csak nem mindig hallgat az ember a megérzéseire. Ha ezt nem érzed akkor az illetőnek nem valószínű hogy a terhére vagy.
válasza:4-es, hol végeznek ilyen terápiát? Tudsz valamit az árakról? Azért horrorisztikus összegeket nem fogok tudni erre szánni. Van esetleg tapasztalatod ezzel kapcsolatban?
Köszönöm!
válasza: válasza: válasza:Nekem ugyanezeket a problémákat sosem sikerült leküzdeni, habár még fiatalnak tartom magam, szóval reménykedek hogy egyszer sikerül.
Igaz, nekem kicsit visszásabb a dolog, mert ugyanannyira félek a "barátaimtól" is, amennyire nem bízok senkiben(sajnos bennük sem), hiába bizonyítottak folyamatosan.
Amúgy én pszochológushoz jártam, de nem tudott segíteni.
Mostmár képes vagyok társaságban kommunikálni de nevetségesen szélsőséges a viselkedésem általában, de ha tehetem, folyamatosan kerülöm a társasági élet minden formáját, nekem az otthon ülés a mennyország.
Te úgy látszik, sokkal előrébb tartasz, mint én, szóval ne add fel, szerintem neked van esélyed teljesen leküzdeni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!