Szociálos fóbiám van? Hogyan kezelhető?

Szóval már nagyon-nagyon rég tapasztaltam ezt a dolgot.

Szerintem a közeli ismerőseim is észre vehették hogy valami gond van velem.

Alapból érzékeny vagyok, és mindent magamra veszek! Vannak barátaim de úgy érzem hogy csak kihasználnak, nem igazán keresnek.

Na tehát mindent túl stresszelek, ha a vásárolni megyek, ha találkozom a barátaimmal ha pedig idegennel találkozom akkor ne is beszélve! De még a rokonaim előtt is!, ha suliban megyek vagy akárhova, még ha kilépek az útcára is.

A nagy társaságban csendes vagyok, nem merek megszólalni, úgy érzem hogy mindenki bámul és rólam beszél( ilyenkor nagyon zavarban vagyok, meg szorongok)

A suliban félek hogy felszólítanak vagy táblához küldenek(persze fel is szoktak, és még le is égetem magam) ilyenkor nem figyelek a környezetemben lévő emberekre, gyorsan ver a szívem, ájulás érzetem van, gyorsan kapkodom a levegőt, remegek, és néha ha hozzám szólnak nem a témával kapcsolatosan beszélek, egyszóval mindentől szorongok és félek!

A suliban vagy egy társaságban mindig azon rágódok, hogy vajon mit gondolhatnak mások rólam.(ilyenkor ha hallom vagy látom hogy halkabban beszélnek vagy röhögnek, azt gondolom hogy rólam van szó, de volt olyan is hogy rólam volt szó többször is) Nem állok ki magamért ha bántanak, vagy rólam pletykálnak miközben tudom.

Apró dolgokon annyira betudok pánikolnk pl ha rendeltem valamit és jön a futár, vagy hasonlók.

Azt gondolom hogy engem mindenki utál, alá becsül( ilyenkor ugy is viselkedem, teljesen magamban fordulok)

Persze vannak olyan személyek akik mellett teljesen jól érzem magam, nem szorongok semmin, és még jól is érzem magam, sokat tudok viccelődni, meg beszélni!

A múltkor családi össze jövetelt tartóttunk, rokonok meg ilyenek, akkor is annyira pánikban voltam, és én kellett kitöltsem a kávét, úgy éreztem mindenki engem néz, meg remegtem (annyira rossz érzés)

Alapból kicsi az önértékeléssem (pedig sokak szerint,és én szerintem is szép vagyok) az emberek úgy viselkednek velem ahogyan a kedvük tartja,mindenkinek megakarok felelni hogy ne legyen rossz véleményük rólam.

Kis koromban igaz hogy nem engedtek meg mindent a szüleim, meg eléggé szigóruak voltak, nem szeretek suliban enni vagy ahol társaság van, vagy olyan alapvető dolgokat megtenni amit más meg tesz. Soha nem beszélgetek magamról senkivel még a barátaimmal sem nagyon, mindenki elmondja a saját kis dolgait, bánatát, boldogságát szívesen meg is hallgatom meg tanácsot adok, de ha engem kérdeznek akkor semmi nagy.

Még ezernyi dolog van amit leírhatnék, de amit még fontosnak tartok leírni, alapból intravertális személyiség vagyok de van bennem extravertált is.

Ez az egész annyira meg keseríti az életemet, hogy ha még valahova ki kell mozdulnom is stresszelek, kivétel ha egy kedvelt személyel vagyok, szerintem más ember is észre veszi rajtam hogy szorongok vagy valami.

Mindenkinek az a véleménye rólam hogy csendes meg komoly vagyok( mikor nem is)

Kérlek írjatok aki volt már ehez hasonló helyzetben, és hogyan tettetek ellene, mert én is tudom magamról ha társaságban vagyok hogy kordában kellen e tartsam magam, de nem megy.

17/l