Szociális fóbiám és beszédhibám van, idén leszek 12.-es és hamarosan szakmai vizsgám lesz, mit tudok tenni?

Már nagyon régóta, talán első osztályos korom óta alakult ki bennem ez a szociális szorongás, és fokozatosan kezdett egyre rosszabb lenni. Nem tudtam beilleszkedni a társaságba, végül aztán 8 évig velük voltam és szerettem azt az osztályt, még ha nem is mentem el sok kirándulásra felsőben mert annyira szorongtam. Felsőtagozat környékén kezdett el a beszédhibám is kialakulni, de még annyira talán nem volt súlyos. A következő nagy csapás talán akkor jött, amikor nagymamámhoz mentem el busszal. Odafele nem értett meg a sofőr, szerencsére ő nem volt bunkó, nagyon úgy éreztem hogy leégtem előtte és hogy szégyellnem kell magamat. Visszafelé úton leordított az egyik sofőr mert nem beszéltem lassan és azóta nem merek buszjegyet kérni mert félek hogy ugyanebbe a helyzetbe fogok kerülni. Boltba egyedül nem merek menni, idegenekkel a kommunikáció egyáltalán nem megy, ha valamit nekem kell kérnem az alól igyekszem magamat kihúzni csak hogy elkerüljem a kínos helyzetet. Amikor pedig kérnem kellett valamit, szintén leégettem magamat. Remegni kezdek, a szívem gyorsan dobog és volt hogy majdnem elájultam. Évzáró előtt rosszul lettem, nem mentem el suliba mert nagyon nem éreztem jól magam, azóta alig szól hozzám és azt mondja semmit nem fog megtenni többet értem. Mit tehetnék? Nagyon reményvesztett vagyok, pszichológusban gondolkodok, de hogyan tudna nekem segíteni? Valaki más van-e itt aki hasonlón ment át?