Hogyan tudnék teljes életet élni és legyőzni a félelmemet?

Nem is tudom minek nevezzem a problémát, egyszerűen mindentől szabályosan félek, ami koszos. Utálok nyers húst feldolgozni, tömegközlekedésen kapaszkodni, illetve leülni. Ha valami koszos dologhoz érek, azonnal összeomlom és egy nagyon erős kéztetést érzek, hogy kezet mossak/fertőtlenítsek. Legnagyobb részben lehetséges fertőzésektől félek és attól, hogy mi lesz, ha olyan dolgot kapok el, ami egy életre kihat majd rám.

A probléma sok évvel ezelőtt kezdőtött, akkor kétszer is mentem pszichológushoz. Azt hittem elmúlt és teljesen "meggyógyultam" ebből, viszont stressz hatására előjött. Tavaly Februárban kezdődhetett igazán intenzíven a tünetek jelentkezése újra: sokszor mostam kezet, kerültem a koszos helyeket és megint elkezdtem félni a fertőzésektől és kosztól.

Szeretnék teljes életet élni, mint régen és ahogy mindenki teszi. Szeretném, ha nem kellene folyton ezen kattognia a fejemnek, hogy "Mi van, ha...?", "Ugye nem lesz semmi bajom..?" és hasonló kérdéseken. Szeretnék felszabadult lenni és nem szeretém, ha rámenne a kapcsolatom erre, mert ki viselné el hosszú távon ezt a hisztériát?

A legnagyobb gond a tömegközlekedés használa. Kicsiként addig váltogattam a helyemet egy villamoson, amíg nedves helyre nem ültem. Ez elég traumatikus élmény volt számomra és mai napig ettől félek, hogy újra meg fog történni, hiszen helyben nem is tudnék megfürdeni, illetve ruhát váltani. Ez megtörtént azóta még 2-szer és nem is csak víz lehetett a folyadék, mivel elég büdös volt. Ezek a behatások miatt folyton kézzel megnézem nem e nedves az ülés, viszont már annyira rástresszelek, hogy valamikor el sem tudom dönteni, hogy beképzelem e. Nagyon rossz érzés, hogy a párom mellett nem tudok normálisan leülni/kapaszkodni, mint mindenki más.

Gondolkoztam, hogy újra felkeresnék egy pszichológust, illetve, hogy agykontrollal közelítsem meg a problémát és annak a gyökerét, viszont szeretnék minél hamarabb újra normális lenni.

Nem tudom mi a teendő és, hogy ebből ki tudok e gyógyulni teljesen. Segítségre van szükségem, viszont egyre tolom el magam mellől a szeretteimet és az embereket. Nem szeretném, ha ez a betegség/állapot határozna meg engem és az életemet.

Valaki, aki hasonló cipőben jár/járt, tudna valamit tanácsolni? Illetve bármilyen tanácsot szívesen meghallgatok.

A normális és építő válaszokat előre is köszönöm! (Elég rosszul érzem magam ez miatt, kérlek ne rúgj belém milyen szörnyű ember vagyok. Ha nem tetszik a kérdés/nem tudsz semmilyne formában a kérdésre válaszolni, csak menj tovább.)