Hogyan tudnám ezt az életemet teljesen megkeserítő félelmemet végre valahogy legyőzni?
Gimnázium óta tart ez, akkor kezdődött előtte teljesen az ellenkezője volt rám jellemző. Megpróbálom röviden de tömören leírni.
21 éves lány vagyok és kórosan félénk, önbizalomhiányos, határozatlan és ez rendkívül negatívan hat az egész életemre, mert problémát okoz egy egyszerű beszélgetés is már.
Gimnázium előtt nagyon határozott voltam, DÖK egyik fontos tagja, mindenki azt mondta hogy hihetetlenül talpraesett és határozott vagyok. Aztán gimnáziumban ugyanilyen voltam az elején, de ott az osztályban voltak hozzám hasonló fiúk, akiknek elég volt fél év hogy teljesen lerombolják az önbizalmam, teljesen elvesztettem a korábbi határozott énemet, majd kicsit elhíztam és erre jöttek csúfolódások, még a családtagjaimtól is.
Lefogytam, azt gondoltam hogy ezzel visszaszerzem az önbizalmam, de nem így lett. (A szerintem lehetséges okokról röviden ennyi)
Következmények már durvábbak, jelenleg is tart és az utóbbi egy évben szerintem romlott az állapot, pedig már nem is ér semmi negatív hatás ami ezt táplálná.
A lényeg: nem merem vállalni a véleményem, nem merek idegenek előtt megnyilvánulni, barátkozás lehetetlen, a buszbérlet vásárlás/boltban vásárlás/eladó megkérdezés kisebb szorongással tölt el, telefonhívások előtt hosszas hezitálás, utálok telefonálni, szorongok előtte. Jelenleg egyetemista vagyok, hamarosan kezdem a nyári gyakorlatomat de annyira félek, ott nagyon határozottnak kéne lennem, de még az ott dolgozókra köszönni se merek, pedig fontos lenne jóba lenni velük, mert ez az egy gyakorlati hely van csak. Néha még a rokonaim előtt is szorongok, előttük szinte sose merem magamat adni.
Én annyira nem akarok ilyen lenni, de ha megfeszülök se tudok másmilyen lenni már. A régi énemet akarom visszakapni, de nem megy.
Hosszas agyalás után ha belegondolok, attól félek mindig hogy elítélnek az emberek, vagy hogy beégek. Félek, hogy hülyének gondolnak. Elkerülő személyiségzavar, szociális gátlás - ilyesmiket találtam, ezek írnak le engem legjobban.
Pszichológusnál már megfordultam, az ő hatására kihozom a külsőmből a maxot, mert szerinte az ebből fakadó önbizalomhiány okozta a gondomat, egyébként részben igaza volt, de még mindig ott van hogy attól félek hogy a személyiségemet ítélik meg.
A pszichoterapeuta segíthet?
KÖSZÖNÖM HA ELOLVASTAD
A barátaimon és családomon kívül senkivel nem beszélek, mert nem merek. Nem barátkoztam 2 éve, nem megy. Ismerkedés? LOL
Intereneten is szorongok ha névtelenül kell írni, akkor is. Már nem szívesen hagyom el az otthonomat, mert csak idegeskedek azon, hogy mi lesz az emberek között.
Szinte tuti, hogy a csúfolódásokon meg a terroron nem tudok túljutni ami ért, de nem tudom mi a francot csináljak hogy ne gondoljam azt hogy minden ember hülyének tart
válasza: válasza:Annyira átérzem, amit írsz, bár talán nálam még nem ennyire súlyos, de ugyanezeken mentem keresztül, már ami a súlyproblémát, a külső megjelenést illeti.
Úgy alapvetően hittem azt, hogyha vékonyabb leszek, akkor ezek az érzések mind el fognak múlni, mert csak a külsőmmel van a gond, de nem... rá kellett jönnöm, hogy a bántások, amiket kaptam, a belsőmet nyomorították meg.
5 éven keresztül kaptam meg, hogy olyan ronda vagyok, hogy az sem lenne kár, hogyha meghalnék, kocának hívtak, volt, hogy egy fiú behúzott, meg lefejeltek, persze a mai gondolkodásommal tudom, hogy az ilyen emberek nem érdemlik meg, hogy figyelembe vegyem őket, Ha rájuk gondolok, nem is tudom, elfog egy ilyen szánalomféle érzés, meg talán undor.
A lényeg, hogy én sem vagyok már kövér, habár olyan tipikusan vékony sem, de ez az alkatomból adódik, mintsem abból, hogy olyan sok felesleg lenne rajtam, ráadásul eszméletlen mennyiségű pozitív visszajelzést kaptam már (utcán leszólítottak nem is tudom mennyiszer, a régi ismerősök mind el voltak ájulva), de nem megy... nem tudom szépnek látni magam, nem tudom úgy igazán értékesnek látni magam, és folyamatosan attól félek én is, hogy az emberek valamiért nem fognak kedvelni, nagyon nehezen nyílok meg bárki újnak. Bár vannak jobb időszakaim, napjaim.
Azt nem mondom neked, hogy nem lesz ott a nyoma mindig, mert az ilyen beleég a személyiségedbe, de tudod kontrollálni, például azzal, hogyha felkeresel egy pszichoterapeutát, ez egy jó ötlet. Fontos, hogy kérj segítséget. Másrészt kéne találnod valamit, amibe belemenekülhetsz, bármilyen tevékenységet, amiben egyre jobb leszel. Ha nem mered közösségben csinálni, akkor valami olyat találj ki, amit egyedül is lehet, még akkor is, hogyha ez valamelyest redukálja a lehetőségek számát.
Kívánom neked, hogy valahogy tovább tudj lépni, mert tudom, hogy ez mennyire megkeseríti az életedet. Látni, hogy mások aligha kérdőjelezik meg a saját létüket, ezzel szemben te folyamatosan óvatos vagy, félsz, szorongsz. Ismerős...
Ha van kedved beszélgetni, akkor írj. :)
18/L
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!