Ha a pszichológus sokszor nem tud segíteni akkor mégsem rendes tudomány?

Feltettem egy kérdést neked arról, hogy szerinted etikus-e pénzt kérni segítségért. (Amire nem válaszoltál, hanem terelted a témát az "ingyen munkára"; csak egy elméleti kérdésről beszélünk) Zárójelben tettem egy megjegyzést arra, hogy itt most csak a fizetősről beszélek, hogy megelőzzem azt, hogy visszaugorjunk egyet, miszerint De VaN iNgyEnEs iS.

És de, lehet meg tudnád változtatni a véleményem, máskülönben nem lennék még mindig itt.

Elég bizonyíték rá az, ha válaszolsz a kérdésemre.

Ha az előbbi kommentből nem sikerült leszűrni a véleményemet, akkor megint leírom.

Amennyiben te ezt szakmádként választod akár tetszik, akár nem, de etikus. Ezzel foglalkoznak a kamarák, az etikai kódexek stb.

A probléma az a jelenlegi helyzetben, hogy egy biológiai, etikai, társadalmi, vallási kérdéskört kívánsz boncolgatni.

Etikus-e egy ácsnak a munkájáért pénzt kérnie? -Igen

Etikus-e egy kertésznek a munkájáért pénzt kérnie? -Igen

Etikus-e egy orvosnak fizetést kapnia? -Igen

Etikus-e egy pszichológusnak fizetést kapnia? -Igen

Etikus-e egy pénzügyi, jogi tanácsadónak fizetést kapnia? -Igen

Sajnos ez a beszélgetést már rég nem a tartalomról, szól, elfogadom, nyertél, te nem így hiszed. Vagy igazoltam neked a sztereotipikus kapitalista pénzkérő segítségnyújtó képét vagy nem.

Nyilván még mindig ott van az előbbi kijelentésem, hogy te már személyesre vetted a formát. Innentől kezdve veszett fejsze.

A lényeg, hogy te nem személyeskedtél, hisz a komcsi itt követeli az ingyen munkát!

De azért ha elfogadsz egy apró tanácsot, amit nyilván nem kötelező; akármit választasz szakmádnak, merj kritikus lenni vele szemben. Az elfogultság nem jó dolog, és nem fogsz tőle feljebb lépni.

Azt hiszem, itt az ideje lezárni.

A valaszokbol ugy tunik, ritka kivetel vagyok :) Lassan masfel eve jarok pszichologushoz (klinikai pszichologus vegzettsegu). Egy krizisen segitett at, azota onismeret miatt jarok hozza. A krizis nagyon padlora vagott, majdhogynem teljesen nullarol kellett ujrakezdenem az eletem. A pszichologus nagyon sokat segitett, hogy ezen atlendultem, pedig csak kerdezett, vagy kozosen elemeztuk ki a tortenteket. Segitett helyere tenni a kockakat.

Az onismeret is komoly munka a reszerol is, reszemrol is. Mindket felnek akarnia kell. Elofordult, hogy olyannal szembesultem, ami engem nagyon megremitett, es emiatt nagyon haragudtam ra. Itt jon az, amit a tobbiek is irtak: ha te nem akarod, tovabbra is vetitesz,es nem gondolod at, akkor o sem fog tud segiteni. Mi ezt az esetet megneszeltuk, es ez raebresztett tovabbi dolgokra, amikben nagyon gyenge vagyok es amiben fejlodni szeretnek. Mi kepi megjelenitessel dolgozunk, es nekem nagyon meggyozo, ahogy hozzam tudja kotni, es amilyen muveltsege van.

Azt erzem az elmult 1,5 ev alapjan, hogy iszonyatosan nagy felelosseg van egy ilyen szakemberen. Ha rosszul vezetnek, nagy karokat okozhatnak. En is talalkoztam olyan pszichologussal, aki egy orra elott zajlo email folyam alapjan nem tudta beazonositani az erzelmi zsarolast. Hozza biztosan nem mennek.

A jo szakemberek szerintem a tudomanyban is otthon vannak. Akihez jarok, folyamatosan fejleszti magat, azt erzem rajta, hogy imadja a szakmajat, ez a hivatasa. Ha valaki ilyen pszicholgushoz kerul, nem merul fel benne olyan kerdes, hogy koklerek-e, tudomany-e.