A végletesen elfojtott szexuális/szerelmi vágyakat, csalódásokat hogyan lehet feloldani, megoldást találni?

Sziasztok, egyetemista srác vagyok, nemsokára 20 leszek.

Itt most nyilván nincs elég hely mindent leírni, így csak erre térek ki, persze több helyen gyökerezik egyszerre a probléma nálam.

Szóval már nagyon korántól kezdve (kb 10 éves koromtól) nagyon heves érzelmeim voltak a szerelem, szexualitás terén. A szakirodalom szerint ez hülyeség, de nálam tényleg így volt, ilyen tipikus "hős szerelmes" alkat vagyok, kiskoromtól fogva ezt tartottam az élet mondhatni legfőbb céljának, örömének.

Aztán sajna nagyon komoly csalódások értek a témát illetően (12 évesen a csaj tönkre akart tenni, ellenem fordult, miután bevallottam neki), meg hasonlók, így az évek során teljesen elfojtottam minden vágyamat (amik persze nagyon erősek voltak).

Önbizalmam ezek miatt erről a területről elveszett (tanulmányokban meg másban persze azért sikeres vagyok), és így olyan 7-8 éven keresztül elfojtottam a vágyakat, vagy ha léptem is, akkor mindig pont csalódás lett (olykor nem csak sima visszautasítás, hanem egyenesen tönkre akart tenni a csaj).

Így aztán úgy éltem, hogy beleéltem magam, hogy "ez nekem nem adatott meg, és megtanulok nélküle élni". Ami persze így 20 éves koromra kiderült, hogy lehetetlen.

Próbálkozok a csajozással azóta már régóta, de mostanáig csak kudarcok vannak, így egyrészt semmi önbizalmam sincs, másrészt az elfojtott vágyak mostanra visszaütnek.

És nem csak a szerelmi vágyakat voltam kénytelen elfojtani, hanem a dühöt, a haragot, amelyet egy-két ilyen "bosszúálló", kegyetlen csaj idézett elő bennem.

Nőgyűlölő lettem, közben más problémáim is lettek, kialakult a depi. Kérek mindenkit, ezért a "nőgyűlölő" kifejezésért ne sértődjetek meg, de tényleg akármilyen csajnál próbálkozok, egyszerre önt el a harag (a régi sérelmek miatt) és a csalódottság (nem tudok bízni benne, hogy valaha ki tudom fejezni az érzelmeket, pedig leírhatatlanul vágyok rá). Olykor félek is magamtól, hogy ha összeveszek egy csajjal, nehogy nekitámadjak vagy ilyesmi, mert a sok elfojtás ilyenkor fel akar törni, de egyelőre ura vagyok magamnak, bár úgy érzem, már nem sokáig.

Aztán ugye a testi vágyakat pornózással vezeti le az ember (hogy ne gyötörjék a vágyak, amiket nincs lehetősége kiélni), csak az meg megint zsákutca, mert attól meg kiüresedk, szóval tényleg kész a helyzet.

16 évesen megismertem egy csajt, akinek volt barátja, mégis elég érdekes lelki/érzelmi helyzetbe kerültünk, és annyira megszerettem, hogy bár már 3 éve vesztünk össze, mégsem tudom túltenni magamat rajta, és ebbe is beleőrültem mostanra teljesen.

Nagyon nagy hátrányban vagyok ezen a téren, 20 évesen semmi viszonzott érzelmet nem sikerült elérnem soha annak ellenére, hogy nagyon erős vágyakkal kellett/kell küzdenem.

Sokáig abban a hitben éltem, hogy "rendben, hát ha ez lett, én nekem nincs szükségem semmire", de mostanra már annyira belebetegedtem az elfojtott érzelmekbe, hogy nem bírom tovább, valamit lépnem kell.

Persze a depressziómnak ez csak egy része, más is van, de egyelőre erre szeretnék tanácsot/segítséget kapni.

Előre is köszönöm a meglátásokat, tanácsokat. :)