, , Úgy érzi, "elkülönül" önmagától, mintha álomban lenne"- éreztetek már így?

főleg akkor van, ha nem vagyok elfoglalva vagy egyedül vagyok. Akkor jönnek rám a gondolatok erről, és utána magambamélyedek és olyan furcsa minden, mintha az egészet csak kitalálnám. Vagy hát nagyon nehéz leírni ezt az érzést.. :(

Pld. iskolába amig nem szedtem gyógyszereket borzalmas volt. ha kellett olvasnom valamit hangosan, akkor belemerültem abba a dologba és amikor felnéztem a könyvtől, akkor olyan volt, hogy fú, hol vagyok? milyen nap van? közben nagyon is jól tudom. Vagy az osztályban nem nézhettem ki az ablakon sem, mert belemélyültem a kilátásba és ha hátranéztem a terembe, akkor megint magamban tisztáznom kellett a dolgokat. Vagy ha valami nem úgy történt, ami a megszokott, akkor is nem jól voltam. szóval nagyon belemerülök a dolgokba, és nagyon furcsa, és borzalmas.

na még több más is hozzákapcsolódott. Pld. nem tudtam becsukni a fürdőszobaajtót vagy akármelyik szobába zárt ajtóval nem tudtam lenni, mert belemélyedtem és azt ékpzeltem, hogy kint más világ van. Vagy amikor járok EEG-re és feküdnöm kell becsukot szemmel, akkor állandóan magamba kell mondanom, hogy most a kórházban vagyok, mert így lélekben képes vagyok átgondolni magamat, hogy a szobámban fekszek. Na szóval elég érthetetlen.

De most, hogy szedem a gyógyszereket erre, sokkal jobb, szinte már alig van, de félek, hogy egész életemen keresztül kiésrteni fog :((

tehát mielőtt gyógyszert szedtem volna, akkor alakult ki ez az állapot.