Éreztétek már úgy, hogy meg fogtok őrülni?

Na, az a készítmény kiknek van? Majd megnézem a neten is. Ha szimpi lesz, lehet, hogy megpróbálom.

Gyanúm szerint amúgy valamilyen hormonrendszeri problémával küzdök a pszichések mellett. Azért gondolom, mert pms-s vagyok sokszor, legalábbis olyanok a tüneteim. Meg depressziós is vagyok, már megint. Nem voltam orvosnál vele. De már korábban is voltam egy évig, akkor szerintem súlyosabb volt a helyzet, már csak azért is, mert nem volt ember körülöttem, aki láthatta volna, hogy vagyok :S. Nem csináltam semmit saját magammal, csak utólag visszanézve arra az időre, hát, azt kell mondanom, hogy jobban jártam volna :S, mert nemtom, még annál is furább voltam, amilyen voltam. Azután elsiklottam a szépen tervvé érett öngyilkosságon, amit teljes komolysággal terveztem, és éppolyan komolysággal elfeledkeztem róla. Amúgy sose voltam én normális :D. Bolond ember vagyok én.

Nem is erről van szó, hanem, hogy azt érzem, hogy elvesztem a realitásom a világgal. Nekem ehhez sose kellett semmilyen szer... megy az magától is. Tulajdonképpen 19 évesen kezdődött ez, most vagyok 25. Az zavar, hogy gyorsan történik. Tavaly április óta gondolom azt, hogy szerintem kezdek megőrülni. De szólni se tudok senkinek, mert a teljesen normális családtagjaim megijednének, vagy mittom. Oké, tudják, hogy jobb velem vigyázni, de azért ilyenekkel az ember nem terhel normális embert. Ugye volt tavaly két idegöszeomlásom valószínűleg, aztán depresszió, pánik roham, haláleset, magánéleti gondok. És aztán szedtem magne b hatot az idegeimre, és elég szépen helyre rakta.

De ami miatt azt hiszem, hogy nagyon csúnyán kiakadtam:S az az, hogy a múlt hónapban rászántam magam arra, hogy a pms-re természetes nyugtatót szedjek,de szart se ér, igazából inkább kezdtem komolyan bekattanni a ténytől, hogy nem használ.

Meg olyan fura érzésem van, meg sokszor vagyok ideges. Újólag folyton magamban beszélek, mások előtt is :S, hát, kellemetlen. De tudjátok mi az igazán kellemetlen? Hogy leszarom:S. Lehet, hogy fáradt vagyok.

De most nem tudom, hogy ezt ki lehet pihenni. Vagy mi a szar van ilyenkor:S.

Sokat dolgozom, meg túl vagyok terhelve idegileg.

Sok ez nekem.

De érzem, hogy valami fura jön. És nemtom, tényleg tanulmányoztam az őrülteket, és tudom, hogy nem vagyok az. De hasonló dolgokat csinálok, ami nem fura, mert mások is élnek pszichotikus világokban, és nem is szedek semmit, szóval ez még addig oké. De mások ebből ki akarnak mászni, én meg egyenesen bele akarok mászni:D. Amúgy ez nem vicces, mert érzem, hogy ez el akar teljesen nyelni:S.

És ezen a földön is kell azért néha lennem, sőt elég sok időt kell itt töltenem. De ezen a földön lenni annyira fáraszt.

Én is úgy gondolom, hogy bipoláris zavarral küzdök. Ez érdekes :D, már majdnem vicces, hogy én is mindig ezt gondoltam. De ez találgatás, nem lehet tudni. Csak azért gondoltam így, mert a gyerekkori depresszió után következett egy két-három éves szakasz, ami alatt eléggé mániákus módon viselkedtem, utána pedig jött egy egy évig tartó depressziós korszak, amiben bizonyos okokból elmélyültem, eléggé.

De én mindig kontroll alatt tudtam eddig tartani magam, nem élek poligám életet, sőt, már egyáltalán nincs is magánéletem, nem is lesz. Tehát nem vagyok súlyos eset, be tudok illeszkedni a társadalomba. Egyedül nem egyszerű, nagyon nehéz, de így legalább tudom, hogy ha valaki belémrúghat, az csak én lehetek :D. Én meg arra ügyelek, hogy ne önbüntessem magam, mert olyat is csináltam, a legváltozatosabb formában. Nem szeretem túlzottan magam, és várom már a végét az életnek, de azért szoktam én jól érezni magam. Csak ez nem az igaz, ilyennek lenni.

De igazából nekem a személyiségem része ez a bipoláris viselkedés. Egy adott napon belül annyira nem hullámzok. Nem vagyok köz- és önveszélyes. Az öngyilkosságra folyton gondolok, de tudom, hogy ha megtenném, csak azért tenném, mert el akarok erről a világról menni, többet nem bírok, és akkor gondoskodnék róla, hogy sikerüljön. 40-45 éves koromban amúgyis öngyilkos leszek szerintem. Addig meg pörgök.

Érzem amúgy, hogy az állapotom majd rohamosan romlani fog. Az orvos legfeljebb felírhat valami lónyugtatót, aminek hosszútávon nem lenne haszna. Nem iszok és nem cigizek, nem akarok gyógyszert se szedni. Ha meghalok, azt akarom, hogy méltósággal haljak meg.

És a célom az, hogy többet lássak még a világból, és megéljem az életet. Képzőművészeti karriert akarok. Nehezen viselem a megrázkódtatásokat, de ez azért is lehet, mert egyedül vagyok. Van családom, de nyilván őket sem lehet terhelni.

Szeretném, ha addig is, amíg befejezem az életem, addig is egyenletes legyen a személyiségem, ne legyenek ilyen hangulatingadozásaim.

Épp a minap azt csináltam, hogy leültem a buszpályaudvaron, mert otthagyott a busz, és elkezdtem magamban beszélni, és oda is jött két ember, hogy segíthet e, de mondtam, hogy jól vagyok. De nem voltam jól. Még remegtem is. De ez szerintem az idegi kimerüléstől van.

Nagyon szeretném tehát, ha egyenletes lenne a személyiségem, és így könnyebb lesz végigcsinálni az életet, ha már muszáj. Nem nagyon hinném, hogy örömöm lesz benne, de legalább elviseljem. Azért szoktam pillanatnyilag örülni dolgoknak nyilván.

De az a természetes gyógykészítmény tetszik, ki fogom próbálni :).