Kezdek egyre jobban belesüppedni a szomorúságba, már nem tudom mit tegyek, mondana valaki valamit?

20as évem elejét taposom, és úgy érzem nincs tovább, semmi nem sikerül, soha nem volt még párkapcsolatom, intimitásra képtelen vagyok, tele vagyok gátlással és szomorúsággal.Az élet semmilyen területén nem érzem a stabilitást, azt érzem nincs mibe kapaszkodjak, és nincs erőm, hogy magamon segítsek.Másodjára hagyom ott azt az egyetemet, amiről mindig álmodtam, de annyira szorongok(nem teljesítek jól, kihívnak a táblához, nem jól mondok valamit), hogy nem tudok bemenni órákra, emiatt azt hiszem ezt is elengedem és ettől egyre mélyebbre süppedek. A szüleimmel nem jó a kapcsolatom, sosem szerettek igazán, semmit soha nem tudtam velük megbeszélni, mindig szorongtam, ha kellett kérjek tőlük valamit, amire legtöbbször nem volt a válasz. Nem kapom a helyem a világba, és kezdem azt hinni, hogy az egyetlen út ebből a fájdalomból, bénultságból csak az öngyilkosság lehet.A pszichológusokkal elég bizalmatlan vagyok, mert nem hiszem el, hogy tényleg segíteni akarnak...szóval itt vagyok teljesen reménytelenül, egy nagy NULLA, egy LÚZER...és nincs kedvem élni..mondana valaki valamit? volt valaki hasonló helyzetbe? lett valaha jobb?