Belehalok a szomorúságba, stresszbe. Mit tegyek? (Legjobb barát elvesztése)

Hosszú lesz, előre kérek elnézést.

Szóval 4 évig legjobb barátnők voltunk ezzel a bizonyos lánnyal a szakközépben, ahova járunk. Gyakran mentünk sétálgatni kirakatot nézni moziba mindenfele. Mindent elmondtunk egymásnak.

Na már most. Neki mindig is volt egy haveri=baráti köre, lányok és fiúk, még általános sulis osztálytársak meg mindenféle emberek vannak ebben a körben. Idén, érettségi után én is csapódtam hozzájuk, a barátnőm biztatására (!). Nagyon jó volt, sokat buliztunk, sörözgettünk együtt, különösen tetszett azért mert én sose voltam ez a nagy haverozós, inkább csendesebb és csak most éreztem rá az ízére. A társaságból az egyik sráccal nyáron egy románc is kialakult köztünk. A barátnőmnek ez nagyon tetszett, csak egy idő után elhanyagolva érezte magát miatta, ami utólag belátva jogos volt. Közben még szeretném hozzáfűzni, hogy ebből a haveri körből 2 csaj nagyon nem kedvelt, bárhogy próbáltam velük viselkedni, és mindig tök ellenszenvesek voltak velem. Miután a sráccal összejöttünk, különösen hülyék lettek, és egyszer nagyon kiakadtam rájuk egy buliban, miután a köszönésem nem fogadták, meg direkt úgy beszélgettek másokkal hogy nekem hátat fordítottak (kizárva ezzel a beszélgetőkkel alkotott körből, ugye értitek), és én nekem ez volt az utolsó csepp és sértődött fejjel bevágtam a kocsma ajtaját ahol az összejövetel volt és hazamentem, közbe végig sírtam. Plusz aznap este a barátnőm is tök hülyén viselkedett, valahogy úgy láttam, neki ezek az emberek fontosabbak, mint én, mert meg se védett, és a fejéhez vágtam konkrétan, hogy egy hülye felszínes p.icsa és nem ilyennek ismertem meg (sajnos már volt bennem pár sör). Utólag ezen jól összevesztünk, és nem beszéltünk vagy 2 hétig.

Utána rászántam magam és átsétáltam hozzá, ahol bocsánatot kértem, vittem neki süteményt is, és megkértem, ne haragudjon. Tényleg szégyelltem magam. Elmagyaráztam neki, hogy az a két lány hogy viselkedett velem az alatt a pár hét alatt, és hogy ezért szakadt el a cérna. Azt mondta, megbocsájtott, hazamentem. Kiderült, hogy kamuzott, és valójába az egész baráti körnek kifecsegte mindenféle titkaimat, amiket a 4 év barátság alatt megosztottam vele. (Ezt a sráctól tudom, akivel kavartunk abból a körből). Azt is megtudtam, hogy az esti sörözéseken kedvelt témája lett engem cikizni előttük. Próbáltam ezt vele megbeszélni, erre az volt a válasza, hogy akkorát csalódott bennem, hogy ez már sose lesz a régi.

Most még egy évig (szakmai gyak.) járunk együtt a középsuliba, és múlt pénteken össze is futottam vele, és nem érzem hogy utálna, csak a hűvös közönyt és ez rosszabb mintha gyűlölne és szemtől szembe csúnyákat mondana :((

Nagyon fáj ez nekem, mert az egész nyár csodálatosan telt velük és úgy érzem olyan boldog úgyse leszek, mint most nyáron velük, és nagyon hibásnak érzem magam de sehogyse tudom jóvátenni mert már ő maga is megmondta, nem lesz a régi :'(

Egyetlen dolog vigasztal, hogy a haveri körből annak a fiúnak akivel kavartam elég komolyak a szándékai, illetve, hogy tegnap mondta egy a bnőmmel közös volt osztálytársunk, hogy sose értette, miért barátkoztam azzal a kétszínű k.urvával mert neki ez a véleménye arról a lányról, mióta csak ismeri.

Segítsetek, hogy tegyem ezen túl magam, mert már úgy érzem, sose lesznek igazán jó barátaim vagy baráti köröm, mert olyan béna vagyok, hogy minden jót elrontok :(((( És hiába viselkedett így, a barátnőm is nagyon-nagyon hiányzik :'( a régi szép 4 évvel együtt.

18L