Senkinek nem tartozok az értelmetlen szenvedésemmel, nem vagyok önző, élet nekem átok mintsem ajándék. Kék vonal kilőve, már próbáltam. Érdemes-e testi és mentális szenvedéseimet elviselni?

Mióta barátnőm szakított velem azóta még jobban felerősödtek bennem az öngyilkos gondolatok, előtte is voltak évekig.

Öngyilkosságot nem tartom rossz dolognak csak vészkijáratnak, senkinek a világon nem tartozóm az értelmetlen szenvedésemmel.

Persze végéig kell járni a megoldásokat.

Úgy érzem hogy szét akarom szakítani magam belülről, utálom magam.

Elégedetlen vagyok a helyzetemmel, rengeteg dolgot elrontottam.

Mai napig mellettem lenne a barátnőm ha elmegyek dolgozni és haladunk előre, lehet hogy többet ki tudtam volna hozni belőle.

Gyilkos dolog belegondolni abban mi lett volna ha, önkergetés.

Reálisan látom a helyzetem, öcsémre büszke a családom, külön élete van egy haverjával lakik albérletben, kiforrott stílusa van, sikerült egy kedves s szép barátnőt fogni magának de előtte is voltak lányokkal kalandjai, futárkodik.

Nézzük a dolgaim, 24 éves leszek, egyetlen barátnőm volt eddig és csak vele feküdtem le, próbáltam csajozni de eltelt fél év és semmi, gyermekkorom kockulásból állt, nem tudok csajozni mert mindig elrontom egy ponton a beszélgetést. Hiába nézek utána mindenek hogyan kéne csajozni, tényleg komoly kutatást végeztem, semmi eredmény. Nincs jogsim de folyamatban van, de utalók vezetni.

Kényszeres maszturbálásaim vannak, perverz vagyok, játékfüggő vagyok, elég tré munkahelyem, de legalább laza. Gerincbeteg vagyok, kóros ízületes reumás betegséggel, jó kis lúdtalppal megáldva. Szóval elég sok fájdalmam van, ropogok össze vissza, gyógyszert szedek rá de mintha csak pezz cukorka lenne.

Elvileg 4 barátom van, ebből 3 csak akkor ír ha ráírok, maguktól nem érdeklődnek.

Általában itthon vagy a munkahelyem vagyok, csak akkor megyek valahova ha vennem vagy intéznem kell valamit.

Házi buliban kétszer voltam, de ilyen szórakozó helyen soha, pedig vágyok.

Nem szeretek ember közé menni, tudok beszélni bármiről, elég jól kommunikálók, olyan feleslegesnek tartom. Szívesen segítek másnak de viszonzást vagy dicséret ritkán kapok.

Úgy érzem hogy kicsit biszexuális is vagyok, nem tettem magam túl a szakításon mert csúnyán váltunk el 3 év után.

Nem tudok letenni az öngyilkosságról hiszen születésnapom november közepén lesz, ha most nem teszem meg akkor várnom kell még egy évet. Szüleimmel ritkán beszélek de sohasem komoly dolgokról, anyuval akkor beszéltem utoljára sokat mikor szakított velem az exem, apu az érzéketlen ember legtöbbször, anyu el akar válni, sokat mondogatja de megértem.

Szóval semmi nem hajt előre ebben az életben, minden amit teszünk mulandó, semmi nem tart örökké és haldoklik a világ.