Senkinek nem tartozok az értelmetlen szenvedésemmel, nem vagyok önző, élet nekem átok mintsem ajándék. Kék vonal kilőve, már próbáltam. Érdemes-e testi és mentális szenvedéseimet elviselni?

Megértem az álláspontod, de most azért érezem magam jobban mert másnak sokkal rosszabb? Világ haldoklik sok tényező miatt.

Posztmodern társdalomban élünk amitől hányingerem van, látszat és bálvány imádság, pénz és hatalom, egocentrikus társadalom.

Nem tartom magam szerencsésnek, mentálisan és testileg szenvedek, nekem nem rossz napom van, nekem rossz életem van mert nem élhetem úgy ahogy szeretném, nincs második esély a múlt elmúlt és soha nem jön vissza, igenis van olyan amire nem vagyunk képesek.

Ennyit kérnék csak, egy egészséges testet és hogy töröljék az összes emlékemet, újra szeretném kezdeni de mivel ez lehetetlen, végig szenvedem az életem ebben a testben és állapotban vagy felvágóm az ereim és legalább vége lesz.

# 6 Hiába bocsátok meg magamnak ha az exem nem tud, fél éve, hogy nem vagyunk együtt, ő szakított velem teljesen jogosan, sokáig nem volt munkám és nem is kerestem igazán, nem tudtunk előre haladni, kimerült a kapcsolatunk a film/sorozat nézésből és a sz3xualitásban.

Nem volt közös témánk sokszor, más volt a jövővel kapcsolatos gondolkodásunk, de szeretük egymást, nem volt megcsalás, leírtam az összes hibám amit vétettem és tisztába vagyok az ő hibáival is.

Nekem ő volt az első kapcsolatom, azóta sem voltam nővel, próbálkozók tinderen&badoon, semmi értelme az egésznek, húspiac az egész, hiába írsz magadról a profilodon senkit se érdekel kb.

Kiábrándultam az egészből, ha valaki érdekel leírom neki a tapasztalataim, elég sok negatív volt a kevés pozitív mellet.

Nem tudom elfogadni magam, fájdalommal élek, p3niszem is kb 8cm de megvannak az előnyei, izmosabb szeretnék lenni, sportolni szeretnék, akadályoz az hogy folyamatosan fáj a nyakam a gerincem és össze vissza ropogok, együtt kell élnem a fájdalommal.

Exemről még csak annyit hogy minden nap hiányzik és gondolok rá, fél éve, tudom hogy semmi esélyem sincs kb, azóta volt 2 pasija, a mostani 15 évvel idősebb kb, elég jól keres és saját egzisztenciája van, mi nem sok helyre jártunk el, vele elmehet bármerre, tény hogy még soha nem voltam más nővel izgatóan hat rám de úgy néz ki hogy k. urvákra kell majd elvernem a kevés pénzem ha legalább szexelni akarok még ha az nem is intim szeretkezés amit sokkal jobban preferálok.

Rossz élményekre és emlékekre jobban emlékszik az ember és nekem elég jó a memóriám, így maradtunk fent az evolúció során, megtanultuk hogy a tűz meleget ad de nem érdemes kézzel belenyúlni.

Laca32

Családom előtt titkolom, nem bízok meg senkiben sem körülbelül, nem is sokat beszélek itthon, amúgy rengeteget ha érdemes ha nem.

Sajnálom anyudat, részvétem.

Még nem tudom hogyan lesz, szerintem jövőre kellene megtennem, addigra összegyűjteném a pénzt a temetési költség fedezésére.

1Léna

Igazából már leírtam a kék vonalnak is, de vicc amiket válaszoltak.

Nem igazán segít ha kiírom magamból, jó érzés hogy valaki megpróbál segíteni rajtam miközben biztos neki is megvannak a saját gondjai.

Őszinte volt minden sor amit olvastál, sajnálatos de ez van, igazából már aludnom kellene mert holnap vezetek oktatónál, felénél járok de utálok vezetni, kedvenc részem amikor kiszállok az autóból, de végig csinálom mert anyagilag támogatva lettem ezen a téren.

Hiába tudom mit tehetem volna máshogy a múlton nem tudunk változtatni csak megérteni, hiába boncolgatóm fel, szakítás héten mondtam le a cigiről, szakítás után 2 hónapig nem cigiztem majd megtudtam hogy már van valakije, 3 év kapcsolat után annyit nem érdemlek meg hogy beszélgessünk vagy visszaírjon, le vagyok tiltva facen is, email-t írtam neki, körülbül3000 forintba kerül a két részes sms amit elküldtem, felhívtam és lekoptatót,azt hallom hogy mindenhol azt mondja ha rólam kérdezik hogy örül hogy tőlem megszabadult és ha anyámék nem lennének akkor én már meghaltam volna. Olyat csalódtam benne, ezért nem akarok kapcsolatot, barátság extrákkal bőven elég lenne, darabokban vagyunk, lassan láncdohányos leszek annyit szívok, magam körül nem tudok rendet rakni mert azt érzem hogy hiába rakok rendet ha a fejemben és a szívemben nem tudok rendet rakni, igazából az állapotomat jelzi a szobám állapota is, világ csak tükör.

Semmit se érek a nagy szerettemmel, őszintén szeretem és megbíztam a másikban, megelőlegezem a bizalmat de már nem megy, nem tudok feledni, rettenetesen szét vagyok csúszva.

Szeret nyelvek mestere vagyok, fontos hogy a másiknak jó legyen és ha kölcsönös a dolog az a legjobb.

Semmi életcélom nincs, külsőleg egy átlagos senkinek érzem magam, nincs meg a szikra a stílus külsőleg, sajnos ez egy kirakat világ, posztmodern társadalomban élünk amit eret vágok lassan, ha nem fogadom el akkor is így van.

Édesapámnak is hasonló gerinc betegsége van, de nála nincsenek ízületi fájdalmak és reumás kórkép és az a kegyetlen fájdalmas ropogás, amit már nem tudok elviselni, annyira jó lenne ha csak egy napig nem ropognék és ne fájna semmim, minden ami mozgással jár szörnyű.

Nem tudom így magamat szeretni, de szeretni mást tudok magamon kívül, ha lenne kit. Olyan régóta magányos vagyok hogy belefulladok az emos rapekbe amit akkor hallgatok amikor már nagyon sz@r a kedvem, nem tudom kiverni a fejemből az exem, látom magam előtt a mosolyát&szemét, érezném még az ölelését s csókjait, hallgatnám amit mond szívesen és segítenék bármiben neki ahogy régen.

Köszönöm 1Léna hogy írtál.