Borderline-ok! Ti mit kezdtek az identitászavarral?

"Az üzenet címzettje: Miquel

Az elküldés időpontja: tegnap 17:04

Az üzenet előzménye: A kérdésre írt válasz: Borderline-ok! Ti mit kezdtek az identitászavarral?

"Nos, azt, hogy te a nyúlfarknyi életedben mit hallottál, s mit nem, ne vedd alapul. Majd fogsz hallani ennél hihetetlenebb dogokat is, amelyek mégis..."

Az üzenet szövege: Szia, érdekelne a magyarázatod a borderline-ra. Nem szídni jöttem, csak tényleg érdekesnek találom amit írtál."

Ezek szerint nem a kérdező írt privátban. De mi tegyek, ha csak én vagyok olyan hülye, hogy minden válaszomnál, kérdésemnél ott virít a nevem? Ha ti is vállalnátok, ezt a félreértést megspórolhattuk volna.

Sajnálom egyébként, hogy megígértem a választ mert a tökömnek sincs kedve ilyen lincshangulatban irkálni. Magyarázkodni meg egyébként is rühellek. Elmondom,, amit a kérdésről tudok, aztán, hogy ki mit von le belőle, az már legyen az ő dolga.

Na, mindegy vágjunk bele, aztán valami majd lesz.

Nézzük tehát, miért írtam a bélflóráról, amit írtam.

Megpróbálom zanzásítva elmagyarázni, mert különben igencsak terjedelmes és szövevényes história lenn, és mint mondtam, a grafomániám igencsak megcsappant.

Először talán nézzük, mi zajlik normális esetben. A máj termeli az epét, ami az epehólyagban gyűlik, s innen folyamatosan csordogál. Az epesav (valójában lúgos kémhatású) hivatott pl a bélbolyhokat védeni a gyomorsav roncsoló hatásától. De rendben tartja a bélflórát is, elpusztítva az oda nem illő baktériumokat, gombákat, vírusokat. (A szervezeten belül a vírussal pl csak az epe tud elbánni.) Mint tudjuk, az immunrendszeri folyamatok mintegy 70%-a a belekben zajlik.

Tehát az epe csordogál teszi a dolgát. Ha zsírt eszünk, az a patkóbélen áthaladva izgatja a Vater papillát, kinyitja, s ezáltal nagyobb mennyiségű epe ürül, hogy a zsírsavak lebontásában segédkezzen. Ha azonban olajat fogyasztunk, az órákra bezárja, görcsbe rántja a Vater papillát, elzárva ezzel az epe útját.

Kb 45 éve bizonyos Ancel Keys (ezúton is csókoltatom) a napraforgólobbi megbízásából tanulmányt írt az étolajok hasznos hatásairól, szemben a csúnya rossz állati zsiradékkal, amely, mint "tudjuk" a rettegett koleszterin melegágya. Mára ugyan ez már rég túlhaladott álláspont, de erről is nagy a csend. Én a magam részéről már a publikálásakor 5 évben maximalizáltam az elmélet életképességét, ezzel szemben az étolaj még ma is köszöni, jól van. Tény, hoy kényelmes, sokkal könnyebb vele bánni a konyhában, és sok háziasszony sikítva menekülne, ha ismét a zsír használatára kényszerülne. Mindazonáltal az ürge tényleg tudhatott valamit, hisz 100 évet élt ezen a földön, és a felesége is hasonlóan szép kort élt meg.

No, de lényegre!

Azt talán nem kell külön elrebegnem, hogy egy felnőtt ember béltraktusában mintegy 2,5 kg baktérium és gomba tanyázik. Ha a sokat emlegetett, csak rossz oldalról megfogott lúgosítást nézzük, itt kell keresni az értelmét. Ha ugyanis nem ürül az epe, savas gyomortartalom kerül a bélbe, és ez a sav néhány baktériumtörzsnek nem kedvez. Ha mindemellett még rostszegényen táplálkozunk, márpedig manapság gyalázatosan kevés rostot viszünk be, tuti, hogy kibabrálunk néhány törzzsel. Pedig egyetlen törzs eltűnése is beláthatatlan következményekkel járhat. Tetszik, vagy sem, a földkerekség legnagyszerűbb teremtményének az egész léte ezektől a mikrobáktól függ. A hangulatunk, a gondolkodásunk az érzéseink, érzelmeink, hitünk, stressztűrő képességünk, testi és lelki traumáink feldolgozása, hormonális folyamataink, mind-mind tőlük függenek. Hiányuk mindenféle idegrendszeri defektusnak az első számú okozói is egyben. Tudtátok pl, hogy a depressziósok beleiből két baktériumtörzs (Dialister, valamint Coprochoccus) teljesen hiányzik? Más törzsek hiánya más tünetekhez vezet.

Miért, és hogyan? Jó esetben a beleink falát vastagon borítják a baktériumok. Ahogy haladunk előre, más és más törzseket találunk, a táplálék emésztettségétől függően. Ők végzik el a táplálék feldolgozását, és ők szűrik meg azt. Ők döntik el, mi kerül a véráramba, és mi nem. Ha egy törzs kihal, borul az egyensúly. Azt gondolnánk, nagy ügy! Legfeljebb valamilyen nyomelemből, vitaminból, ásványi anyagból kevesebb jut a testünknek. Na és?

Csakhogy a történet itt nem áll meg. Ha van itt olyan, aki részt vett disznóvágáson, és látta, hogyan pucolják a vékonybelet, annak nem újság, hogy annak fala csak egy hártya. Az összes többi a bacik tömkelege, sorfala. Így van ez az ember esetében is. Ha ritkulnak a bacik, rés támad ezen a sorfalon, és a gombák spóráinak kampós végű rögzítő lasszócskái irritálni kezdik a vékonybél falát. Itt apró gyulladások, ezek helyén parányi lyukak keletkeznek. Ez az áteresztő (vagy lyukas) bél szindróma, ami azt jelenti, hogy emésztetlen fehérjemolekulák kerülnek a véráramba. És mivel a kórokozók is fehérjékből állnak, ezek az emésztetlen fehérjék folyamatosan csúcsra járatják az immunrendszert. Ez még mindig nem lenne olyan nagy tragédia, csakhogy a mimikrihatás következtében az immunrendszer a testünk fehérjéit is támadni kezdi. Hogy mely szervünket, vagy agyunk mely területeit, az az elfogyasztott és kellően meg nem emésztett fehérjék fajtájától függ. A mára népbetegségnek számító autoimmun betegségek, valamint ezek rendkívül szerteágazó tünetei egyre újabb és újabb kórokat generálnak. Háziállataink szervezete semmivel se bonyolultabb, vagy egyszerűbb a miénknél. Mégis az ő esetükben csak mintegy 70, a mi esetünkben kis híján 70 000 betegség ismert. Ezerszer több!!!