Ha úgy gondolom, borderline-os vagyok, mindenképp el kell mennem pszichiátiára vagy elegendő egy pszichológust felkeresni és terápiára járni?
Hogy őszinte legyek, nem szeretnék magamról ilyen orvosi papírt látni, amin van egy ilyen diagnózis, azt érzem, megbélyegezne és erősítené bennem a tudatot, hogy nem vagyok egészséges.
Ugyanakkor több, mint valószínű, hogy borderline-os vagyok. Rengeteget olvastam a témában, nem csak ebben, más pszichés betegségekről is elég sokat. Azonban a borderline leírása olyan volt, mintha az én jellememet írták volna le, szinte szóról szóra.
21/L
Köszi a válaszokat!
válasza: válasza:
válasza: válasza:Aztán mi a büdös francért kellett engem lepontozni, amiért a témában jártas, terápián résztvevő emberként leírtam neki az igazat?
Mi van akkor, ha a kérdező elmegy dokihoz, és kiderül, hogy ő NEM borderline? Nos, akkor legalább kivizsgáltatta magát, és tisztában van vele, hogy ő nem az. Esetleg tovább tudnak vizsgálódni, hogy akkor mégis hol gyökerezik a probléma.
Ennyi. Mindazonáltal nem hinném, hogy itt soha, senki nem keres rá a problémáira a neten, ha épp akadnak neki. Ne legyetek már álszentek.
Persze, valakinek diagnosztizálnia is kell a problémát, ő pedig a pszichiáter, de ha mellette nincs kimondottan borderlinehoz értő terapeuta végzettsége az orvosnak, akkor megint csak kereshet szakembert. Én a csalódásoktól akartam megkímélni, hogy igen is, lesz olyan, aki azt mondja, hogy bocs, de a bordert nem tudja kezelni, mert nincs olyan képesítése.
Hat igen, elég összetett ez a borderline-szindróma. Anyának felolvastam a tüneteket (neki nem mondtam, hogy milyen betegség tüneteit olvasom neki) és kérdeztem, hogy szerinte mennyire igazak ezek rám? Mondta, hogy 80%-ban igazak. Utána mondtam el, hogy a borderline tüneteit olvastam neki...
Mostanaban anya is látja, hogy valami nem oké velem, ugyanis nyilván többször is voltak kirohanasaim irányába is, de ő állandóan azt húzta rám, hogy most kamaszodom. (21 évesen?). És szerinte nálam az érzelmi kamaszodas kitolodottt egy 5-10 évvel. Tehát ő is látja, hogy nem viselkedem normálisan, már évek óta. Látja, hogy az indulatokat nagyon nehezen tudom kezelni, a legtöbb esetben egyáltalán nem, és ha egyszer beindul egy indulat, nem tudok leallni és csak fokozom és fokozom, teljesen végletekig tudok menni. Minden ilyen helyzet végén pedig azt érzem, egy érzelmi roncshalmaz vagyok, akinek nincs hozzaadott értéke ehhez a Földhöz, minek élek stb. Volt már rá precedens, hogy anyának akadtam így ki, de nyilván az volt a válasza, hogy ezek is kamaszos érzések. És ezektől meg jobban bepipultam, hogy nem érti meg.
Ezenfelül évek óta probléma, hogy rettegek a maganytol, önértékelési problémáim is vannak. Nem szeretek itthon ülni, szinte minden napra betervezek valamit, hogy ne tudjak a saját gondolataimmal itthon maradni, mert attól szorongok. Emiatt is rengeteget veszekedtunk anyával az elmúlt időszakban, hogy alig lát.
Van 2 éve párkapcsolatom is. A barátom elég stabil érzelmileg, aminek nagyon örülök, ő elég jól vissza tud rángatni, ha nagyon melyre kerülök. De sajnos sok érzelmi kitörés elsősorban rajta csattan, mert iránta vannak a legerosebb érzelmeim. Ha ő valamit csinál, ami nekem nem esik jól, akkor az vilagvehe. Nem tudom az indulatokat kezelni.
Mióta egyetemre járok, elég sokat is iszom alkoholt, ami eleinte nagyon felold, jókedvűvé tesz, aztán a végén pedig jön a depresszív szakasz. Más fuggosegem nincs, talán kapcsolatfuggo vagyok, illetve csoki.. Minden nap muszáj ennem, teljesen másként látom utána a világot. Ez azért durva.
Sokszor érzem azt, hogy senki vagyok, nekem nincs jogom beleszolni semmibe. Mikor dolgoztam, a munkahelyen azt látták, hogy csendes vagyok, pedig alapvetően nem. Csak ott a munkahelyi közegben nulla önértékelésem volt és menekültem a többiekkel való kapcsolattól. Régebben nagyon könnyen baratkoztam, most nehéz. És a barátaim nagy része is lelkileg sérült, talán éppen emiatt értjük meg egymást annyira.
Hirtelen ezek jutottak eszembe, amik igazak ram, és amikből a borderlinera következtetek.
válasza:Akkor elmesélem neked, milyen is borderline-nak lenni.
Üresség. Nem tudom ki vagyok, mit akarok az élettől. Nincs jövőkép, nincsenek célok. Nem tudok hosszú távra tervezni. Jártam 2 évet okj-ra de nem vizsgáztam le mert úgy éreztem alkalmatlan vagyok erre is.
Kívánom, hogy az emberek csak velem foglalkozzanak. Zavar, ha nem írnak messengeren, ha nem hívnak el egy buliba nagyon durván ideges leszek, hogy nem én vagyok az, akit körbe kell ugrálni.
Vagy szeretek, vagy gyűlölök. Nincs átmenet. Van amikor egyszerűen mindent megtennék másért, de amikor ő 1x is hibázik mindennek elhordom, és jól megverném. Ezek váltakoznak.
Párkapcsolatban féltékeny vagyok és kisajátító. Csak én, csak engem, csak velem. Ha találkozik mással megsértődök és elküldöm a ....-ba.
Mértéktelenség ivásban, szexben, evésben, költekezésben.
Nincs olyan, hogy 1 szál cigi és 1 pohár sör ha bulizunk. Akkor elköltöm minden pénzem cigire, azt azonnal elszívom és jól leiszom magam.
Ha olyanom van, úgy bezabálok, hogy utána a wc-n imádkozom.
Ha kritikát kapok, vagy megjegyzést azt személyes sértésnek veszem amit meg kell torolni. Egyszerű dolgokon is pl "elmosogathattál volna". Bumm robban a bomba és olyankor szétvernék mindent.
Ha nem tudod levezetni a feszkót embereken, tárgyakon akkor jön a kés és a vágás. Nem azért csinálod, hogy meghalj. Azért, hogy a hihetetlen haragot és gyűlöletet levezesd magadon.
Vannak tiszta és sötét időszakok. Ha tiszta akkor edzek, és normálisan élek. De ha beköszönt a sötétség... Jön a cigi, pia, felelőtlenség és önkárosítás.
Ha iskolában, munkahelyen vagy csak sodródsz az árral. Ha valami nem tetszik, elkattansz és vége. Volt, hogy én is fogtam magam és csak úgy hazamentem.
Érdekes így élni. Sok sikert!!
Egy huszonéves férfi.
válasza: válasza:Én is azt hittem border vagyok minden szó igaz volt rám a betegségről majd elmentem pszichiáterhez és kiderült hogy nem vagyok az más betegségem van és elkezdtük a terápiámat. A kiszámíthatatlan és agresszív viselkedésem illetve az hogy kisajátítottam az embereket "szimplán" amiatt volt mert utáltam azt a közösséget ahová jártam de váltottam és ennek hála a "border tüneteim" is megszűntek.
Tényleg ne diagnoztizáld magad mert az esetek nagyrészében kiderül hogy nem is az a bajod mint amire gondoltál. 19/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!