Tulajdonképpen miért baj az, ha valaki eldönti, hogy fiatalon akar meghalni?

"Amúgy olvasva az írásaidat, nekem úgy tűnik, a legnagyobb gond, hogy zéró kommunikáció van a családotokban, annak, hogy apádnak fingja sincs arról, hogy te hogy vagy, annak is 2 oldala van: ő nem figyel, de te meg nem nyitod ki a szádat. Próbáltad már, hogy leülsz vele, és elmondod neki, amiket ide leírtál?"

Sokszor próbáltam. Nem szoktam sikerrel járni. Apám oly mértékben képtelen fókuszt váltani, hogy pár mondaton belül mindig arra tér rá, hogy VELE például ez meg ez volt gyerek/fiatalkorában. Nem tud kilépni a saját fejéből, azt hiszi, hogy mindenki ugyanúgy működik mint ő, és ami neki jó, az másnak is jó, ami neki rossz, az másnak is rossz. Rohadt nehéz vele kommunikálni. Valahogy nem megy neki az, hogy érzelmileg ráhangolódjon egy másik emberre és elengedje közben saját magát.

"Azt mondod, 0-24ben dolgozik, nem lehet, hogy azért, mert azt érzi, hogy valójában senkinek nincs szüksége rá, és a munkájába menekül?"

Megfelelni vágyik, azért menekül a munkájába. Meg azért, mert a munkája során sok kis, egyszerű feladatot kell megoldania, nem ilyen nagyívű, mély dolgokat, hogy mi van a fiával. Ahhoz önreflexió is kéne. Tulajdonképpen amikor az én életemmel néz szembe, akkor saját magával is szembe kéne néznie, azt pedig már nem. Apám nagyon sikeres elfojtó. Amúgy meg ja, nulla kommunikáció van a családunkban. A munkán kívül másról nincs is nagyon szó.