Tulajdonképpen miért baj az, ha valaki eldönti, hogy fiatalon akar meghalni?

Tinikoromban rám is jellemző volt a depresszió, önsajnálat, világfájdalom. Volt sok megoldhatatlannak tűnő problémám, a családommal nem volt jó kapcsolatom, barátok sem mindig álltak mellettem, sok szerelmi csalódás is ért. Én csak azért tartottam ki, mert féltem a haláltól, az ismeretlentől, és valahol belül éreztem, hogy még ha nem is tapasztalom, hogy a családtagjaim szeretnek, valószínűleg nagy fájdalmat okoznék nekik.

Nem is sejtettem, hogy 18 éves korom után gyökeresen megváltozik az életem. Új környezet (felvettek az egyetemre), új barátok, és végül az első igazi, nagy szerelem... Egyből lett értelme az életemnek, kinyílt a világ, és minden egyenesbe jött. Ahogy én megváltoztam és érettebb lettem, megváltozott a családommal való kapcsolatom is, végre éreztem, hogy megbecsülnek, értékelnek, sőt szeretnek a maguk módján. Jót tett a távolság is, hogy nem vagyok folyamatosan a közelükben.

Utólag visszatekintve olyan, mintha a tinédzserkorú önmagam egy másik ember lett volna, nem is én. Mindenki kedves, jókedvű embernek ismer, nem annak a búvalbélelt, szorongó, nyámnyila valakinek, aki voltam. Nekem nagyon megérte folytatni. Most már saját családom, gyerekeim is vannak, klassz életem. Alapelvem, hogy mindenkihez pozitívan próbálok hozzáállni, és azt tapasztalom, hogy 95%-ban ezt is kapom vissza. A maradék 5% meg nem érdekel.

Várod hogy változzon valami? Komolyan? XD

És teszel is érte valamit? Mert nem hiszem. Amúgy meg, ha megakarsz halni, ki/mi akadályoz meg benne? Dehogy akarsz te meghalni, csak figyelemhiányod van... 27 évesen rég itt az ideje, hogy a sarkadra állj, és ne csak várd a sültcsirkét, hanem menj szépen a boltba, vedd meg és süsd meg! Ja meg talàlj valami hobbit, mert túl sok időd van ilyen hülyeségekre...

Azt szokták mondani ezer oka lehet valakinek meghalni, de egyetlen egy is elég az élethez.

Tíz év múlva hogy képzelnéd el magad, mi lenne az az állapot, amiben úgy érzed boldog lennél, mivel lennél megelégedve? Mi volt életed eddigi legboldogabb perce, pillanata?

Nincs családod, senki, akinek fontos lehetsz?

Én már régen elhatároztam, hogy ha egyszer ilyen gödörbe kerülnék, mint te, akkor összeszedném mindenem, amim van, és külföldre költöznék, valahova jó messzire. Vesztenivalóm már nem nagyon lenne, inkább ez, mint hogy feladjam.

Amúgy depressziót okozhat a nem megfelelő táplálkozás, vitamin- és mozgáshiány, többek között. Nálam a serdülőkori agyi és testi változásokon kívül ez is állhatott a háttérben. Fel is adhatod, de meg is próbálhatsz ebben az irányban tájékozódni, és segíteni magadon.

Ez is nagyon elgondolkodtató:

[link]