Poszttraumás stressz szindrómásként ez egy normális gyászreakció?

Próbálom majd ezt nyomatékosítani magamban.

Az a gond, hogy a hiányával párhuzamosan kezdenek visszajönni a rémálmaim is - egy ideje megszabadultunk tőlük. Eddig mindig hajnal 6 után feküdtem le, hogy kivédjem azt az éjfél és hat közé eső szakaszt, amikor feltűnnek, most viszont nem bírok addig ébren lenni, az utóbbi időben állandóan aludnék. És amikor voltak ezek, akkor mindig hozzá rohantam, amikor felébredtem...

#12:

Egy rokonom van még, és nem igazán... érti, hogy ez hogyan működik. Meg eléggé különbözünk, sok olyan tulajdonsága van, ami kikerget a világból. Persze, amióta Ő meghalt, látom, hogy nagyon igyekszik a maga módján, de ez... kevés. :/ Próbáltam vele beszélni, amikor baj volt, de nem jött az a megkönnyebbülés érzés, aminek kellett volna, csak mondtam egy csomó dolgot, de a helyzet nem változott tőle.

Másik betegség miatt van baj a szívemmel is, így nem javasolnak altatót / mentális gondra való gyógyszereket, mert ha kiüt, és túlságosan leveszi a vérnyomásom, akkor eléggé nagy eséllyel benne van a pakliban, hogy nem kelek fel. Már négy éve így megy az alvás, csak eddig nem is voltam ilyenkor álmos, - hiába erőlködtem, nem bírtam elaludni - olvastam, filmet néztem, beszélgettem vele, szinte valószerűtlenül hamar eltelt az idő. Most viszont az ébrenlétért kell megizzadni.

Ami a kezelését illeti, azt szokták mondani, hogy nagyon személyfüggő. Átlagban a kibeszélést javasolják pszichológusnál, aztán van, akinél a beszélés a témáról azt váltja ki, hogy úgy érzi, mintha újra átélné a traumát. Megint ugyanabba az állapotba kerül, mint amikor megtörtént. Én is ez a típus vagyok. Ekkor szokták azt mondani, hogy nem áll készen rá, hogy leszámoljon ezzel, hagyni kell a dolgot, és arra törekedni, hogy ne találkozzon olyan impulzussal, ami az eseményekre emlékezteti.