Poszttraumás stressz szindrómásként ez egy normális gyászreakció?
Elöljáróban még annyit mondanék a PTSD-mről, hogy memóriaproblémát váltott ki. Az új információknak csak töredéke tud átjutni a rövidtávú memóriámból a hosszútávú memóriámból, pláne hogyha tudatosan akarok valamit megjegyezni, pl. tanulásnál. Átlagon felüli IQ ellenére ezért nem tudtam befejezni a sulit se. Ha trauma ér, akkor még intenzívebben működik, ami rossz, azt legkésőbb akkora felejtteti velem az agyam, mire alvásból feléledek. Sokszor teljesen, időnként úgy, hogy az legyen az érzésem, mintha az a valami nagyon régen történt volna.
Most pedig meghalt az életemben a legfontosabb ember - ő volt a támaszom a PTSD-vel való küzdelemben is - , és gyakran az az érzésem van, mintha nem elvesztettem volna, mintha nem meghalt volna... hanem, mintha soha nem is létezett volna.
Talán a sajátos memóriád miatt van így, vagy pedig az elméd védekezik a lelki fájdalom ellen.
Összefügghet a betegségeddel.
Köszönöm!
És 2-es, igen, én is igazából úgy értettem, hogy ebben a nem éppen normális / optimális állapotomban ez egy elfogadható reakció-e, avagy rákenhetem-e a PTSD-mre.
Mert elemzési célzattal rákerestem a gyászra, hogy miket vált ki az emberekből, hogy legyen összehasonlítási alapom, és ezt nem láttam leírva egy tanulmányban se. Ezért következtettem arra, hogy talán ez egy olyan dolog, amit egy egészséges agy nem csinál, csak egy poszttraumás agy.
Én ugyanezt éreztem, amikor meghalt a legjobb barátom (nincs ptsd-m). Ez a gyásznak a "tagadás" fázisa, ami nem feltétlenül úgy jelentkezhet csak, hogy a gyászoló személy a halál megtörténtét "tagadja", hanem például így is. Elhárító mechanizmus. Normális.
Részvétem!:(
Köszönöm!
Közben eljutottam a klasszikus tagadásig, az agyam nem akarja egymás mellé tenni az ő nevét és a meghalt szót. Nincs itt, mert... valamiért nincs itt, de nem azért, mert halott lenne. Ebben a kényelmes struccpolitikában vagyok egy ideje - amit néha megzavar a PTSD-s emlékbetörés az igazságról.
Nálam is valahogy így volt :( Már amennyire vissza tudok emlékezni, velem-velünk pár éve történt.
Viszont ez Nem kényelmes és Nem struccpolitika, ne használj ilyen kifejezéseket erre! Ez kőkemény gyász, aminek van egy ilyen szakasza, mert -valamiért- így működik az ember. Sajnos ilyenkor tényleg csak az idő segít, úgy igazán semmi más.
Természetesen értem, miért nevezted annak!
Most már fogd fel azt is racionálisan, ami ilyenkor történik. Figyeld meg magadon, amint végigmész ezeken a fura szakaszokon.
Mindenki más, de nekem nagyon sokat segített ez a tudatosság akkor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!