Most komolyan ekkora bűn sírni? Nem bírom elfelejteni?

Röviden a történet:

22 éves lány vagyok, múlt szombaton begyulladt a fogam, mivel hétvége volt, így irány az ügyelet.

A bölcsességfogammal van gond, nem fér, nyomja az előtte lévő fogat, aminek a gyökerén tályog van, az gyulladt be és muszáj gyökér kezelni. Kaptam antibiotikumot, hogy a gyulladás lemenjen 14 napig kell szednem+ fájdalomcsillapító. Az orvos nagyon rendes volt, értette, hogy mit kell csinálni, meg is kezdte.Vasárnap visszamentem, hogy folytassa, nézze meg, már az arcom és a szemem is feldagadt, tovább küldött szájsebészetre. Na itt jött a pokol. Rettentően féltem, nagyon rossz napjaim voltak, szinte egész éjjel nem aludtam, nem ettem már, fájt a fejem, a gyomrom, hányingerem volt a sok gyógyszertől már, rettentően fáradt voltam. Mikor behívott már a sírás határán voltam,ez így összejött most, és nem bírtam tovább pedig próbáltam uralkodni magamon, de kijött, elkezdtem zokogni szó szerint, fulladozva sírtam. Az asszisztense rettentően kedves volt, nyugtatott, víz stb de az orvos, hát teljesen ki voltam, nem is tudtam mit mondani.Elkezdett kiabálni, hogy 22 éves felnőtt nő vagyok, hogy viselkedek, ez nem olyan szörnyű, ennyit ki kell bírni, lesz ennél nagyobb fájdalmam is, meg tulajdonképpen az én hibám, miért nem jöttem időben, elkezdett papolni, hogy ez a baj, hogy az emberek nem jönnek amikor még kicsi a baj