Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Nem mindennapi fitymaszűkület

De itt vagyok! Én vagyok a a 19:10-es! Mit kellene megválaszolnom?

Én igazat adok az EE-nek, tisztelem őt, hogy segíteni próbál, nagyon jó embernek látom, csak éppen azzal rontja el mindig a dolgokat, hogy kiírja magából azt, amit nem kellene! Pl.: leírja, hogy fogjunk össze és beszéljük be a kérdezőnek, hogy menjen orvoshoz! De ezt nem szabadna leírni, mert így a kérdezőnek világossá válik, hogy csak azért írogatunk szépeket, meg azért mondjuk, hogy nem ciki, meg ilyenek, hogy elmenjen! Én nem vagyok körülmetélés párti, meg semmi ilyennek a tagja, nem is hiszem, hogy itt lennének ilyenek, mert már elég régóta vagyok regelve a gyakorikerdesek.hu-ra és rengeteg kérdést olvastam már, de olyan csoporttal, akik a körülmetélést támogatják, nem találkoztam! Természetesen nem a körülmetélés a megoldás mindenre, de jobb a legrosszabbat számba venni, hisz így könnyebb lesz elfogadni a dolgokat, ha pedig nem lesz körülmetélés, akkor meg nagyobb lesz az öröm! Én szerintem a körülmetélés sem ciki már, soha nem is volt az, hisz rengetegen körül vannak metélve (biztos forrásból tudom). Ha ez a gyógyulás kulcsa, akkor ezzel kell szembe nézni! Egyébként meg sokan azért félnek a körülmetéléstől, mert ilyeneket olvasnak, hogy az milyen rossz, meg rosszul sikerül, meg ne csináld, meg ilyesmi! Ha belebeszélik az emberbe, akkor ez is fog elterjedni!

@ 19:10-es (10:46-os)

Én iesmit nem írok le, amit állítasz, vagy ha mégis, idézd pontosan és jelöld meg a helyet.

Köszönöm az elismerésedet. Amit leírok, hidd el, jobb ha leírjuk, mert ha nem írnám le, hanem húznánk az agyát, annak semmi értelme nem lenne. Akkor tudunk VALÓBAN segíteni bárkinek is, ha megpróbáljuk a problémát a Kérdező szemével látni, és ŐSZINTESÉGGEL megoldani. Itt ugyanis nem közhelyekre, hanem VALÓDI, MŰKÖDŐ MEGOLDÁSOKRA, KOMPROMISSZUMOKRA van szükség.

Ennél a srácnál arra lehet következtetni, hogy amikor a probléma kialakult, elhanyagolta. Beképzelte magának hogy nem szabad hátrahúznia, ha meg mégis rávette volna magát, kitalált magának egy kényszerképzetet, ami miatt nem szabad..., hátha árt vel saját magának, pedig pont ezzel ártott a legtöbbet magának, hogy nem húzta vissza, ugyanis mostanra meg már annyira súlyos lett a helyzete, hogy depresszióba kergette vele saját magát.

Privátban sem hallgat rám, pedig felajánlottam neki, hogy beszélek vele...de semmi azóta. Magába zárta a problémáját és elkönyvelte megoldhatatlannak, pedig ez a dolog MEGOLDHATÓ! Csak NEM AKARJA MEGOLDANI! Bebeszéli magának, hogy fél. Túlságosan sokat oglalkozik mások véleményével, sokkal többet ad a látszatra mint a valós dolgokra és önmagára. És hogy véletlenül se győzze meg magát, túl sokat olvasott utána itt az interneten, és más, számára gusztustalan képeket is tartalmazó oldalakkal, honlapokkal riasztja el magát a cselekvéstől. Túlságosan is ad a mások véleményére, ahelyett, hogy a saját érdekét nézze. Márpedig az, aki először nem saját magával foglalkozik, és nem a saját baját akarja megoldani, az ne is csodálkozzon azon, ahol most van.

Hiába mondanátok ennek a srácnak, hogy menjen el orvoshoz, nincs értelme. Mások véleményétől ugyan retteg, de mások SEGÍTŐ SZÁNDÉKÁRA nem ad, magyarul nem tiszteli saját magát sem és a saját önsajnálatába süpped. Így nem fog elmenni, és az állapota még súlyosabb lesz, végül a depresszió előbb-utóbb megöli.

Mondom mindezt úgy, hogy próbálok nem érzéketlen tuskóként viselkedni, hanem őszintén segítő szándékkal.

A srác tudja hogy érhet el, jószívvel akarnék neki segíteni, de nem mer lépni, MÉG A SZÜLEIVEL SEM MER BESZÉLNI róla, EZ A ROSSZ HOZZÁÁLLÁS, ostoba ember hozzáállása. Elvégre a halált sem lehet elkerülni, előbb-utóbb mindenki meghal... Kérdésem hozzá:

MÉG MEDDIG NEM MERSZ LÉPNI??? MEDDIG VÁRSZ MÉG???

MEDDIG AKARSZ MÉG SZENVEDNI???

NE MÁS HONLAPOKAT NÉZZ PAJTÁS, HANEM TESSÉK VÉGRE LÉPNI VALAMIT!!!

MINÉL HAMARABB MEGOLDOD, ANNÁL HAMARABB MEGGYÓGYULSZ!!!

EE

Íme egy ellenpélda:

>> http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__ferfiak-egeszsege__5..

Én felnézek erre a srácra.

Ugyanannyi mint a kérdezőnk (19), de ellentétben vele ő nem foglalkozik a félelmeivel. Eltökélte, hogy megoldja, megcsináltatja mihamarabb számára ez a legfontosabb. Benne megvan a kurázsi, ami a mi kérdezőnkből hiányzik, pedig, ha venne egy nagy levegőt, és lépne, AZONNAL...mindenféle beképzelt félelem nélkül, neki sem kéne tovább szenvednie... de hát ő nem akar... pedig nem lenne nagy kunszt...

EE

A 23:47-es írásod az, ami olyan rábeszélős! De nem akarlak megbántani, meg semmi, bocs a 19:10-esért, lehet egy kicsit túl kemény voltam, de a rábeszélés ilyen formája (nyíltan kifejezni, azt hogy rábeszéljünk valakit valamire közösen), sztem akkor sem jó taktika!

Ez olyan pl.: mintha téged beszélnek ki a hátad mögött, miközben te is ott állsz, azokkal akik kibeszélnek! De ez csak egy példa és még egyszer bocs!

Én nem taktikázom, és amíg azt ő magától nem akarja, addig nem is akarom, de nem is fogom őt rábeszélni semmire, még az orvosra sem, mert értem a problémáját, és megértem őt.

De fontosnak tartom, az őszinteséget, mert a mai világban ez már kiveszőfélben van, és ez a bizalom alapja. CSAK úgy tudunk megoldani egy problémát, ha őszintén kimondjuk a véleményünket.

Ami a kérdezőt illeti, 2x írtam neki privit. Felajánlottam neki, hogy beszélgetek vele, segítek a megoldásban. Ő az elsőre válaszolt, hogy mit, azt nem szeretném elárulni, mert tartom magam az eskümhöz. A lényeg, hogy elutasított, nem mer kapcsolatba lépni senkivel (velem sem), pedig nem eszem meg, és nem ítélem el. Így nem tudom, hogy ki és hogy segíthetne neki, mert ő magán NEM AKAR. tett két lépést a megoldás felé, aztán elakadt, nem tudni miért.

1. lépés: azzal már meglépte, hogy feltette itt a kérdését, és szólt a problémájáról. (Segítségért kiáltott)

2. lépés: priviben reagált a megkeresésemre, eddig ez volt a legnagyobb lépés, amiről tudok.

Azóta semmi hír, és tartok tőle, hogy azért, mert továbbra is csak siránkozik tovább magában, és megvárja azt a napot, amíg a mentő depiben haldokolva elviszi őt, amikor már menthetetlen lesz. Azon a napon 10x jobban fog ő rettegni, mint most, mikor még megoldható lenne. (Én inkább magamtól mennék...de amíg ezt be nem látja, addig esélye sincs meggyógyulni.)

HA NEM ÉRDEKELNE az ő helyzete, és NEM AKARNÉK SEGÍTENI NEKI, akármilyen formában vagy stílusban, akkor MÁR RÉG NEM ÍROGATNÉK IDE, hanem nagyívben b*sznék a fejére, meg másokéra is. De hát látod, én hü'lye továbbra is írok, nem hagyom magára, mert én is voltam depressziós, és tudom mivel jár, ezért megértem őt valamennyire. Viszont lehetünk akármilyen együttérzőek, nem menthetjük meg, ha ő azt nem akarja.

Ami még érdekes, hogy retteg (adna =képzelete) mások véleményére, de nem ad a segítő szándékú emberek szavára. Ennél nagyobb butaság azonban nem sok létezik...

Ráadásul nem ad semmi hírt magáról, nem lép semmit, ez arra utal, hogy nem tiszteli önmagát, sem a saját testét (templomát). Akkor mi, Hozzászólók hogy tiszteljük őt???

Makacskodó gyávaságánál már csak egyvalami rosszabb, a kétségbeesettsége.

Amúgy meg eszem ágában sincs kibeszélni őt a háta mögött. Éppen azért mondom ki itt a véleményemet, hogy hallja, lássa, olvassa, LÁSSA BE már VÉGRE, hogy EZ AZ ÁLLAPOT NEM NORMÁLIS, és EZ A HALOGATÁS, IDŐHÚZÁS, amit csinál NEM MEGOLDÁS!

SZÁNJA RÁ MAGÁT, VEGYE A BÁTORSÁGOT ÉS LÉPJEN VÉGRE VALAMIT!!!

Vagy csatlakozzon be Hozzánk ide a fórumba, és kommenteljen, ne pedig sajnálgassa magát,... vagy keressen meg valakit priviben akiben megbízik, vagy álljon a szülei elé, vegyen erőt magán, meg egy nagy levegőt és mondja el nekik őszintén, hogy mi a baja, különben a depresszió megöli őt.

A szülők -- ha elmondja nekik -- nem fogják ezért megvetni őt, éppen ellenkezőleg! Mivel a fiúk, ők szeretik őt, aggódnak érte, támogatni fogják, mert a bajban a család mindig összefog, összetart. Minden megoldódik, és el lehet feljteni ezt az egész kínos témát. De ahhoz VÉGRE LÉPNIE KÉNE!!!

A 19:10-esed meg van bocsájtva. Örülök, hogy beláttad, hogy nem kellett volna. Ha a kérdező is belátná, hogy nem kéne tovább várnia, akkor ő is meg tudna bocsájtani saját magának.

Ettől függetlenül nem foglalkozok mások beszólásaival, sem most sem máskor. Ha foglalkoznék, akkor pontosan olyan lennék, mint a Kérdező, és azon sajnálkoznék, hogy beszóltak nekem. De minek tegyem? Nincs értelme. Tiszteletben tartom mások véleményét, és tovább lépek. Ennyi.

Üdv: EE

"Egyébként meg sokan azért félnek a körülmetéléstől, mert ilyeneket olvasnak, hogy az milyen rossz, meg rosszul sikerül, meg ne csináld, meg ilyesmi! Ha belebeszélik az emberbe, akkor ez is fog elterjedni!"

Terjedjen is!

Ha latnatok eloben pl az en farkamat, akkor elmenne a kedvetek az ellettol is! Jo, hogy nem hulyeztek le mindenkit, aki megmondja az IGAZSAGOT! Igenis mindent meg kell tenni, hogy a leheto legtobb bor megmaradjon, mert NEM VICCBOL VAN OTT!!!!!!!!!!!!!!!

@ 14:16-os

Nem láttam a farkadat, addig pedig nem ítélkezek.

De megint nem a kérdező problémájával foglalkozol!

Ezen fellül jobb lenne, ha mielőtt nyilatkoznál végigolvasnád újból, előlről, és értelmeznéd magadban az eddig leírtakat nem pedig 1-1 kiragadott mondatfoszlányból kreálnál ide "saját elriasztó-példaalapú" kifogást. Itt már rég nem a körülmetélésről van szó, hanem a kérdező bátortalanságáról...

Ő azt írta egyébként, hogy "...körül szeretném magam metéltetni..." (zöld mező, kérdéskifejtésnél.), csak saját magát riasztja el a megoldástól. Nem mer lépni, és nem tiszteli a saját testét. Haragszik magára, mert "...rég lépnem kellett volna, tönkrevág ez az egész idegileg...", marcangolja magát legbelül, nem képes megbocsájtani önmagának, és még jobban tönkreteszi magát vele idegileg.. Pedig, ha meg tudna bocsájtani ezért a múltbéli hibájáért, és félrerakná a félelmeit, megoldaná a problémáját...magától.

19:10-vok!:)

A 14:16-ost nem én írtam, csak hogy tisztázzam a félreértéseket és nehogy én legyek megint a bűnbak! Én az alatta lévőt írtam, tehát, hogy a körülmetélést is el kell fogadni és azt is, hogy vannak olyan esetek, amikor nem sikerül úgy a műtét, ahogyan kellett volna! Szal ne terjedjenek a rossz gondolatok erről!

Kedves Kérdező!

Próbáltam segíteni, mindenféleképpen, többféle módon.

Úgy veszem észre, hogy te még húzni fogod egy jó ideig ezt a problémát. Eddig próbáltam segíteni.

Innentől kezdve él a mondás: "Segíts magadon, Isten is megsegít!" Nem azért mondom ezt, mert nekem okés a cerkám, vagy hogy bántsalak, hanem mert ez élettapasztalat.

Eleget vártam rád. Ha te nem lépsz, más nem fog helyetted. Szerintem most haragszol elkeseredve, vagy rám, vagy magadra. Rám talán a nyílt beszédem miatt, magadra meg a gyávaságod miatt.

Egyvalamit ne feledj:

Ha most nem lépsz, akkor mikor?

Ha most nem lépsz, meghalsz, de nem ez az egyszerű fimózisod visz el, amiből ekkora kínkeservet csinálsz magadnak, hanem a depressziód.

Az alapján, amit mutatsz magadról, az alapján ez várható.

A privát címetet eddig is megtaláltad, eddig is váltottunk néhány eszmecserét. Én meguntam rád várni.

Sajnálom, hogy nem tudsz megbocsájtani magadnak, amiért nem tisztelted a múltban a saját templomodat, a testedet.

Búcsútanácsként csak annyit mondok.

Felül kell emelkedned a szégyenérzeteden, szólni a szüleidnek, ha magad nem mersz, és elmenni közösen urológushoz. Lehet, hogy szexi a nővérke, de ő nem fog megítélni a problémád miatt, mert naponta vagy száz ilyet lát... ezen felül már mások is gyógyultan jöttek ki az urológustól, akiben érdemes lenne egy bicit bízni, ha már bennem és önmagadban képtelen vagy.

Kérd a szteroidos krémet, és húzogasd hátra a fitymádat. Merj hozzányúlni!

Ha nem megy hátra, néhány helyen bemetszik a fitymád szélét. Ezt helyi érzéstelenítésben csinálják, tehát ez a része abszolút fájdalommentes.

Ha nem segít a bemetszés, el kell távolítani a fitymád bolytját, amiben az izomgyűrű van, ami összeszűkíti a fitymádat.

Ha még így is problémás lenne a fitymád hátrahúzása, akkor kérd az orvost, hogy CSAK RÉSZLEgesen távolítsa el a fitymádat.

Ha neadjisten még ez sem segítene, csak akkor kell teljesen körülmetélni téged, de remél7őleg erre nem fog sor kerülni.

Ennyit tudtam neked segíteni...utoljára.

Ha meg továbbra is csak szégyenkezni és siránkozni tudsz magadon ahelyett, hogy a kezedbe vennéd a sorsodat, akkor meg egy nagy marha vagy! Barátilag mondom ezt, nem bántásból. De tényleg nagyon gyáva vagy, hogy eddig vártál, és egyben bizalmatlan is. Ha tovább vársz, a szmegma elrákosíthat, akkor meg már a mentősö fognak bevinni kényszerből az urológiára, leszíjazva.

Addig menj magadtól, amíg azt megteheted két lábon.

Jobb egészséget és időbeni észheztérést kívánva...

...üdv: EE