Azt mondják nekem, depressziós vagyok.14/F (lent) KÉRLEK SEGÍTSETEK/?

beszélj a szüleiddel,vagy ha velök nem vagy jóban,akkor egy felnőttel,akiben bízol.esetleg ha ilyen sincs,akkor menj pszihológushoz,tudom,nem hiszed most,de hidd el,engem kihúzott az öngyilkosság széléről.Most már mindent másképp látok.

Próbálj pozitívan gondolkodni,keresd meg ,miben vagy jó,mert mindenki jó valamiben,és élj vele :)

hidd el: érdemes élnI!!!!

Én majdnem ugyanígy vagyok. Kisebb koromban nem akartam senkivel sem barátkozni, és most meg nem találok témát amiről beszélgethetnék a többiekkel. Van társaságom egy másik városban, de ők sem olyan közeli barátaim, mert így még nehezebb kapcsolatot kialakítani. A szüleim nem engednek el egyedül sehova sem. Esetleg eljárhatnál különböző helyekre, ha engedik, ismerkedhetnél. Így biztosan találsz valakit. Én is attól félek, hogy a kialakult baráti társaságokba én már nem fogok beleférni.

A másik probléma ami nálam is előfordult hogy a végén már túlságosan akartam barátkozni, és mindenkihez odamentem, csak hogy barátkozzon velem. Ezt a többiek érzik és még rosszabb lesz. Ezt csak úgy sikerült legyőznöm (de még mindig nem teljesen sikerült, de már alakul) hogy elmentem egy pszichológushoz aztán pszichiáterhez. Szerintem neked mindenképpen szükséged lenne valamelyikre. Nem olyan szörnyű, mert használ. Én olyanhoz mentem, aki homeopátiás szereket írt fel.

És ne akarj minden áron barátokat szerezni, mert nem biztos, hogy olyan társaságot találsz ami neked megfelel. Most hogy így visszagondolok rá, általánosban nagyon hülye osztálytársaim voltak és végülis örülök, hogy nem álltak velem szóba. Lehet, hogy akkor most én is olyan lennék.

2x is sikerült összebarátkoznom valakikkel, de pár hónap után megszakadt a kapcsolatunk nem tudom miért. Az egyikük az osztálytársam, és mostanra ő lett a legnépszerűbb. :( Azzal van bajom, hogy nem is akar senki közelebbről megismerni, csak úgy átnéznek rajtam,:( pedig a felnőtt ismerőseim intelligensnek tartanak. Többen is mondták hogy az vagyok.

Ha gondolod, írhatsz.

15/L

első válaszoló vagyok.

Ne hidd,hogy lúzer vagy.Tervezz,szőj álmokat,de vigyázz,ne maradj álomvilágban!

és nem tudok ismerkedni,mert nem merek..mégis olyn emberek barátkoznak velem,hogy kb a legjobbak.

És tudod,miért? mert nem töröm magam ezeken,h jajj hogy barátkozzak.Csak ellazulok,poénkodok meg ilyenek :DD

tudom,nehéz,nekem is nehéz volt,de ma már olyan könnyű minden! csak lazulj el :))

ne félj semmitől :)

13/L

Én sem szerettem igazán emberekkel lenni, nagyon sokáig. De megpróbáltam pozitívan gondolkodni és azt hiszem sikerült is. Próbálj barátkozni, ismerkedj. Nekem segített, mostmár vannak igaz barátaim. Nagyon fontos, hogy ne a ''lúzert'' lásd magadban. Nekem is volt ilyen időszakom, de már végleg elmúlt. Nekem sem volt még barátom, de ez nem is igazán számít. Hidd el, nem a barátnőid számától vagy a tanulmányi átlagodtól függ szeretnek-e vagy sem. Biztosan egy kedves, aranyos srác vagy, de neked is ezt kell gondolnod. Ha nem megy, a pszichológusok tényleg segítenek.

Csak pozitívan! :'DD

L/14