Most akkor ő depressziós?

A kamaszkor önmagában is okozhat ilyen tüneteket, fáradtaságot, lehangoltságot és a szülőktől való eltávolodást, én is kb. ennyi idős voltam, amikor ugyanígy viselkedtem a szüleimmel.A saját életemet akartam élni és rá akartam jönni ki is vagyok és mit is akarok valójában. Nem írtad, hogy mióta tart ez az állapot, de akár egy egészen egyszerű dolog is állhat a dolog mögött, pl. ha viszonzatlanul szerelmes - indokolná, hogy miért nem eszik. Szerintem ha az iskolában jól teljesít, akkor inkább csak önállósodni akar és azért zár ki ideiglenesen az életéből, mert meg akarja tanulni maga megoldani a problémáit, a segítséged nélkül - ha folyamatosan segíteni és "súgni" próbálsz neki, akkor ezzel csak ártassz neki. Ha vannak tervei, életcéljai, akkor kizárt, hogy depressziós legyen. Nálam a bezártásgot egy kb. fél éves, keveset alvós, suli mellett rengeteget bulizós, versenyszerűen sportolós és nyelvtanulós időszak követte, akkor anyu azon aggódott, hogy mániás depressziós vagyok és épp most mentem át depressziósból mániás fázisba, pedig csak az előző fél évet szerettem volna "bepótolni", utána pszichiáter megnyugtatta, hogy kutya bajom.

Nálam a pályaválasztás okozott ilyen problémás viselkedést, túl stresszesnek éreztem, hogy az egész életemről 16 évesen döntsek már a fakultációválasztásnál, utána meg 17 évesen jött a jelentkezések beadása és a közelgő érettségi. Azóta több, mint 10 év eltelt és "normális" felnőtt lettem, gyógyszerészként lediplomáztam, a barátommal élek és dolgozok. Nagyon jóban vagyok anyukámmal és kikérem a tanácsát, ha szükségesnek látom, viszont az továbbra is idegesít, ha helyettem aggódik a problémáimon :) Remélem segít, hogy a "másik fél", és nem egy kívülálló szemszögéből írtam választ - saját tapasztalatból és szakmailag is úgy gondolom, hogy ha a lányod motivált, még ha életkorilag lusta is, akkor egészséges, csak épp a leválást "gyakorolja".

Nem valószínű, hogy depresszió, inkább szokásos tinikori nyavalya.Azt javaslom, ne faggasd, viszont látnia kell azt, hogy érdekel téged, mi van vele, hogy bármikor türelmesen meghallgatod, ha problémája van, vagy csak beszélgetni akar.

Vagy, ha eleget beszélgetni nem is lehet vele mostanság, akkor kedveskedhetsz neki máshogy is, biztos van olyan trükk, amivel kicsit kitudnád csalogatni a csigaházából.Veszel, vagy készítesz neki valamit, amit szeret, hagysz neki egy kedves üzenetet,vagy szervezel valamilyen programot, amiről tudod, hogy régóta vágyik rá, például valamilyen kirándulás, vagy hasonló.

nem mindegy hogy mióta ilyen iskola időszakban is ilyen volt-e

depressziósokra jellemző hogy nincs kedve semmihez halasztgatja a dolgokat mindig levert hangulatban van nem örül semminek

ezeket érdemes figyelni rajta