Hogyan győzzem le a szorongásomat?
Azt előljáróban tudni kell, hogy eddigi életem során nagyon sokszor megaláztak, bántalmaztak lelkileg. Szüleim kapcsolata is olyan, hogy már rég el kellett volna válniuk, szinte minden nap ment valamin az üvöltözés, anya előző házasságából született fiát, volt hogy meg is próbálta megverni apám és én ezt végignéztem kb 4-12 éves korom közt. Majd később belekerültem egy bántalmazó kapcsolatba, ahonnan sajnos későn mertem csak kilépni és addig hagytam neki, hogy megalázzon mert azt éreztem, legalább neki kellek.
És így az évek során kialakult egy elég erős önbizalomhiányom és megfelelési kényszerem. Folyamatosan félek, hogy mások vajon mit gondolhatnak, amint valaki csúnyán néz rám egyből elkönyvelem magamban, hogy biztosan nem bír, azt érzem sose leszek olyan szép és jó személyiségű mint mások. Emiatt nem szeretek már nagyon boltba sd járni, meg sehova, ahol idegen emberekkel kell beszélgetnem. Most kezdem majd a fősulit és már előre félek tőle. Egyszerre félek attól, hogy kimaradok a közösségi programokból és attól, hogy új emberekkel kéne beszélgetnem, barátkoznom. Azt érzem úgy lenne a legjobb, ha inkább csak csendben leülnék és túl probálnám élni a napot. Előre azon stresszelek, hogy mivan, ha elítélnek azért mert megkérdezem, hogy pl hol lesz az óra, mert hogy ezt már mindenkinek tudnia kéne szerintük. Jelenleg korábbi iskolákból vannak barátaim szerencsére, akikről tudom hogy nem ítélnek el, de mégis így érzem magam, ha új helyzetbe kerülök. Szeretném valahogy legyőzni, mert az akaratom az meg lenne a változásra, nagyon szeretném magam én is olyan felszabadultan érezni, mint sokan mások akiket látni szoktam magam körül. Csak sajnos az eszközeim nincsenek meg hozzá. Barátokkal próbáltam már beszélni erről, pszichológusal is, ők annyit tudtak tanácsolni, hogy ne féljek, de ennyitől nem lett jobb. Néha vannak olyan időszalaim, amikor ez jobb egy kicsit, például ha egy új helyen nem nekem kell ismerkednem, hanem mások kezdeményeznek és akár fogadnak be a baráti körükbe. Meg még az is szokott segíteni, ha másoktól kapok egy két bókot, vagy néhány kedves szót. Remélem tudtok írni valami biztatót/megnyugtatót
Köszönöm ha végigolvastátok, és segítetek
Ami még lemaradt:
Leginkább a kudarctól és a mások általi megbêlyegzéstől félek. Tehát azért félek az új helyzetektől/emberektől, mert félek, hogy elhibázok valami nagyon banális dolgot és egyből elítélnek, hogy én biztosan egy utolsó béna ember vagyok, ha már egy ilyen egyszerű dolog sem sikerül
Én feketeöves szorongó vagyok, de sikerült valamelyest túl lenni ezen. Egyébként hasonló háttérrel rendelkezek én is.
Ha normális kontakt terápia nem jön szóba az élethelyzeted miatt, akkor tudok javasolni egy nagyon jó könyvet. Jeffrey Young-Fedezd fel újra az életed a címe. Érhető és gyakorlatias. Vannak benne tesztek és tippek. Nekem az első kitöltésnél 7 max pontos sémám volt, 2-3 évvel később már talán 4-5.
Amint lesz anyagi lehetőséged menj el elő sématerápiába. A nehéz eseteknek ez a legjobb módszer. A többi idő és pénz pazarlás.
Az út nem lesz rövid, de megéri végig menni rajta.
Az önbizalomhiányra sajnos csak egy jó módszer van. Az pedig az, hogy kihívások elé teszed magad és ha sikerül, akkor az növeli az önbizalmad.
Párkapcsolati téren nekem is nagyrészt csak a rossz jutott(bántalmazás, elhanyagolás). Itt én azt vettem észre, hogy fél év körül jelennek meg azok a problémák, amik később szakítóokká váltak. Illetve néha volt olyan is, hogy rossz érzés kerített hatalmába és olyankor megkérdeztem, hogy mi a szándéka velem. Ezzel ki tudtam szűrni azokat, akik alkalmi jellegű kapcsolatot szerettek volna csak.
Másrészt kényszerből soha ne gyere össze senkivel és akkor se ha egyébként taszít, csak azért mert az az egy ember érdeklődik felőled.
És azt se feledd, hogy a rossz gondolatok csak a te fejedben vannak. Egyáltalán nem biztos, hogy a valóságban is bekövetkeznek.
Én most 32 éves vagyok, 25 évesen közepes depresszióig fajult az egész helyzetem, az utóbbi 1,5 évben érzem a folyamatos javulást 5-6 év munkájával a hátam mögött (nagyjából 90%-ra tenném, még van 1-2 dolog, amitől 100-osnak érezném a helyzetem).
Párkapcsolat ügyben pl most lett olyan amire mindig is vágytam. Tartalmas, nem hanyagol el, nem bánt és hiteles. A párom pl az átlaghoz képest kifejezetten jó családból származik én ugye nem. Sokszor nem is értem mit keres mellettem, de ő ezt úgyis jobban tudja, mint a gondolatok a fejemben.
Önbizalomra még jó könyv a Park kiadós piros színű kötet.
Szia!
Ezeket mintha én írtam volna. Teljesen át tudom érezni. Én is szorongással (főleg szociális), önbizalom hiánnyal és megfelelési kényszerrel küzdök.
Sajnos nálam a szorongás testi tüneteket is okoz ilyen például a nehézlégzés, gyomorgörcs, szédülés, szapora pulzus... Mindent és mindenkit magam elé helyezek, mindent is igyekszem egyedül megcsinalni aztán ha nem sikerül jön az, hogy erre sem voltam képes.
Sokszor kudarcnak élem meg magam. Annyit már megtanultam, hogy azzal hogy mások mit gondolnak, azzal nem kell foglalkozni.
Amit próbálok tenni szorongás ellen, hogy terelem a figyelmem. Zenét hallgatok, takarítok, sétálok egyet vagy bármi csak hogy ne figyeljek rá. Sport is jó szorongás oldó. Amit tudok tanácsolni, te is próbálj meg valami kikapcsolódást keresni, hallgass zenét vagy bármi. Hidd el valamilyen szinten segít.🙂
25/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!