A neurológusom hanyag és a gyógyszerem mellékhatásai majdnem teljesen tönkretették az életem. Van-e alternatívája a Convulexnek, vagy mi legyen?

Már maga a diagnózisom is érdekes lábakon áll (mostohaanyám meg akart menteni a számítógéptől, ezért hazudozott a diagnóziskor, meg leordította a fejem hogy nehogy meghallja az orvos a több órás nem evésemről, majd hirtelen éhezésről a beszámolómat, majd mostohaapám önként besegített neki), és ezen kívül egy eléggé hírhedt gyógyszerre állítottak be. A Convulexet hangulatjavítóként is alkalmazzák, és annak is annyira rossz, hogy többször láttam már pszichiátria-elleni propagandában mint példát.

Nekem eléggé érdekes alvás-ébrenlét ciklusom lenne alapból is (kifejezetten csak éjjeltől tudok igazán aludni, előtte meg csak pocsékba megy az egész), de úgy 7,5-7 órányi alvással simán kibírnám. Convulexszel meg 9-10 órákat alszom gyakran (kivéve ha szerencsém van), vagy van otthon melatonin tabletta arra a napra, hiszen rohadtul nehéz elaludni általában a Convulex szedése alatt, de utána is a felkeléssel többet kínlódok, tovább vagyok reggelente zavarodott állapotban.

Ha az alvászavarok nem voltak rosszak, akkor van:

* a figyelemhiány, ami rontott is a középiskolai átlagaimon, majd hozzájárulhatott a főiskolai kiesésemhez,

* a hangulatstabilizáló hatás, ami nekem, bipoláris zavarban nem szenvedőnek inkább árt,

* hízás,

* második szedéskor annyira megzavarta a ritmusérzékem, hogy fel kellet hagynom a zenéléssel,

* a szerelmi életemet szinte eltüntette, ugyan előzőleg nem volt valami jó, de így semmi érdekeltséget nem tudok érezni mások iránt (a második szedés előtt kicsit könnyebb volt),

* és ez valahogy most a barátok szerzésére is kiterjed, nagyon sokszor csak közömbösséget érzek emberek iránt mostanság, bármit is teszek.

Az általános közömbösségérzet és figyelemhiány néha ahhoz vezet, hogy néha lusta vagyok az olyan dolgokhoz is, amelyeket amúgy szeretnék.

Hiába próbáltam rávenni a neurológusomat bármire, nem csinált semmit. Egyszer saját felelősségemre elhagytam a gyógyszert, akkor sokkal jobb volt a közérzetem, csak voltak megint rohamaim hasonló (éhezéses) körülmények közt, majd mostohaapám elintézte hogy a gyógyszer hirtelen újbóli szedése miatt (félig-meddig kába voltam, meg szerinte a mellékhatások azok nem léteznek) úgy összeessek, hogy fejsérülés miatt műtétre szorultam, majd a régi gyógyszeremre állítottak vissza mindenféle feltétel nélkül. Ezek után az életem kezdett szétesni. Reméltem, hogy egy informatikai gyakornoki pozíció összejön, majd kis pénz félretétele után el tudok menni magándokihoz aki végre meghallgat és nem csak a gyógyszerjavaslatot nyomja a kezembe mikor ott vagyok, de sajnos más ponton is nehézségek jöttek az életemben, amit csak felerősített a gyógyszer. Munkára is nagyon sokáig nem tudtam elmenni, mert maximum csak a koffein halálos adagja után voltam reggelente beszámítható állapotban, sok munkához meg akár 4-kor is fel kellet volna kelnem.

Most megpróbálok valahogy összetarhálni pénzt magánorvosra, de érdekelne, hogy milyen alternatív gyógyszerek vannak itthon epilepsziára. Igen, hallottam a ketóról, főleg érdekes nézeteket valló emberektől, nem mertem belekezdeni, részben mert lehet nagyon alacsony vércukrom volt éppen, részben mert alkalmazói eléggé érdekes emberek.