Biztos, hogy az abortusz legvégső eset, és csak azok mennek, akiknél tutira "indokolt"?

Én még nem voltam terhes, két hónapja próbálkozunk a férjemmel, nagyon várjuk a babát, és pont mostanában jutott eszembe az egyik legjobb barátnőm, akinek 3 vagy 4 abortusza is volt.

Az első még 14 évesen, amikor is egy discoban részegen, befüvezve megerőszakolták. Aztán a többi abortusza egy komoly kapcsolata alatt volt, mindig elfelejtette beszedni a gyógyszert, így sikerült még 2szer vagy 3szor (erre olyan pontosan nem emléxem, de kétszer biztos) teherbe esnie, az elsőnél nyilvánvalóan a kora miatt nem akarta megtartani, 17 éves volt asszem, aztán a következőt/ket meg azért nem mert még nem volt kedve babázni. A srác nagyon megharagudott rá, felőle már jöhetett volna a baba, de a csaj csak a saját érdekeit nézte. Nem volt lelkiismeret furdalása, konkrétan nem érdekelte a baba, csak az hogy minél hamarabb megszabaduljon tőle. Amúgy egy kedves, imádni való csaj, nagyon jóindulatú és nagyon lehet szeretni, de a felelőtlensége miatt ezek a dolgok megtörténtek vele és ami a legrosszabb, hogy tényleg nem volt lelkiismeret furdalása.

És akkor itt vagyok én, aki annyira várja a babát, itt vagyunk a második hónapban (ami tudom hogy még nem sok idő) és szerintem most sem sikerült, és irigylem azokat akiknek még gyógyszer mellett is összejött, akikre ha csak ránéznek már terhes lesz...

És bosszantó hogy annyi, de annyi nő elveteti a babát miközben nagyon sokaknak nem adatik meg a gyermekáldás hiába akarják annyira.

A kérdésedre a válaszom: NEM? nem hiszem hyg minden abortusz a legvégső lehetőség. De mivel elérhető, szerintem olyanok is "élnekl vele" akik meg tudják indokolni. Mert ez a könnyebb út, ezt lássuk be.

Ettől függetlenül az én történetem:

Stabil 3,5 éve tartó párkapcsolatban, pár hónappal 18. születésnapom előtt GYÓGYSZER MELLETT terhes lettem.

Feleléősség teljes életet éltünk, értelmes gondolkozású családból származtunk mindketten, diplomás szülők, jó körülmények, és reális életszemlélet. Ez alatt értem azt,hoyg mindketten tudtuk,hogy nem 100% hogy mi együtt leszünk míg világ a világ,hisz fiatalok voltunk és keveset tapasztaltak.

A fiú már húszon túl volt, éppen egyetemre járt.

Én akkro kezdtem.

Nem tartottuk meg a babát.

Van benne önzőség is: hisz nem tudtam volna együtt élni pl a gondolattal,hoyg valahol van a világban egy gyermekem akiről semmit nem tudok. Én ebbe belebolondultam volna- ha az örökbeadás kerül szóba.

Szerettem volna, ha egyszer akárki is lesz a párom,egy saját kis családunk lenne, minden más nehézség nélkül, amit "a múltamól cipelnék". Egyszerűen ez önzőség is elismerem.

De a törvény és az élet lehetőséget adott rá, hogy akkor ott hozzak egy döntést, amit ma már úgy gondolok,hoyg jó döntés.

Ha az a gyerek megszületik, nem hal éhen és nem élne elképesztő szegénységben sem, bár nem hiszem hoyg áláom-élete lenne,de azért vállalható élet. Ellenben két másik ember élete valószínűleg teljesen tönkre ment volna.

Azóta már nem vagyunk együtt, mert ez több mint 10 éve történt, mindkettőnknek családja van, én most várom a második babánkat. Azzal az emberrel élünk mindketten, aki tényleg a társunk, a párunk, a másik felünk.

Még egy kis kiegészítés a történethez: anno elmentem a nőgyógyászhoz, hoyg szeretnék gyógyszert, mert stabil kapcsolatom van és még a doki volt felháborodva, hogy miért nem használunk gumit.... ???? MIért? Felelőségteljesek akartunk lenni.

Na, szóval nekem sem a legeslegeslegvégső lehetőség volt ez anno, de az biztos,hoyg jó döntés volt,és ennek köszönhető most az hoyg két ember azóta boldog családban él.

És bosszantó hogy annyi, de annyi nő elveteti a babát miközben nagyon sokaknak nem adatik meg a gyermekáldás hiába akarják annyira.

Kb. ugyanezt akartam én is írni, csak már megelőztek.

Mi ugyan még nem tervezünk babát, abortuszom sem volt, de azért hozzászólnék.

Két ismerősöm is már túl esett ezen. Az egyik kétszer. Úgy gondolta, hogy a barátja nyugodtan elmehet benne, semmi védekezés (ismétlem: semmi) mellett, mert ő úgysem lesz terhes... Nem tudom, ezt miből gondolta. Ezt eljátszották egyszer. Megvolt az első abortusza. Nade hogy ebből semmit sem tanult és ugyanúgy csinálta tovább. Jött a második. Aranyos csaj, nem akarok rosszat mondani róla, nade hogy valaki ennyire "egyszerű" legyen, ahhoz már tehetség kell.

Szomazéd utcában lakik egy velem egyidős csaj. Neki négyszer volt abortusza. Hogyan hozta össze, azt nem tudom. Ráadásul szegény család, csak az anyja van, kész pénzszórás lehetett ennyi abortusz nekik. Kb. ezért lehetett az hogy 18-19 évesen a következő terhességet már bevállalta és megszülte a gyereket. AKinek nem mellesleg a lány unokatesója az apja! Mondanom sem kell, hogy tipikus "fehércigány" emberkékről van szó.

Nem akarok "bezzegelni", de érdekes módon nekem sosem kellett ilyesmitől tartanom. Eleve 18 éves korom előtt hozzám sem nyúlt senki. Egyszer történt meg, hogy kiszakadt a gumi, de másnap már mentem is 72 órásért. Másfél éve pedig tabit szedek. Tudom, teljes védekezés mellett is becsúszhat valami, de valljuk be, ez nagyon-nagyon ritka eset. Ha valaki eljut odáig, hogy teherbe esik, vessen magára.

Nem mellesleg észrevételem szerit ezek a mai fiatalok abszolút nincsenek felvilágosítva. Rengeteg olyan téveszmét olvashatunk itt a GYK-n is 13-14 éves lánykáktók, akik szerint az első alkalomnál úgysem eshet teherbe, minek hát a gumi... Az ilyenekkel vannak tele a nőgyógyászatok.

A szülőket sem értem egyébként. Írta az első hozzászóló, hogy megerőszakoltak egy 14 éves csajt egy buliban, aki nem mellesleg be volt drogozva. Kérdem én, melyik az az állat szülő, aki megengedi egy 14 éves GYEREKnek, hogy bulizzon??? Az ilyen szülőt legszívesebben felpofoznám. Meg az olyat is, aki hagyja, hogy ottaludjon a lánykája tizenpárévesen a pasijánál. Az ilyen anya inkább ne is szüljön.

Na, jól kitomboltam magam, remélem, minden érthető volt.

21L

Tizenévesen úgy gondoltam, hogyha teherbe esnék, abortusz lenne belőle - természetesen. Mit kezdenék én gyerekként egy gyerekkel...

Ma már ha ilyen eset előállna, örökbe-adnám. Nem tudom mi változott meg bennem, mert továbbra sem vagyok abortusz-ellenes, én egyáltalán nem tartom gyilkosságnak. És ma már annyira rutinműtétnek számít, hogy szerintem az anyára nézve sincs annyi kockázat, mint azt hangoztatják (hogy pl. lehet, hogy soha többé nem lehet gyereke, annyira megsérül valami odabent) és ez a kockázat az idő haladtával, technika fejlődésével egyre kisebb lesz.

Egyszerűen csak másképp látom a dolgot, most már elég erősnek érzem magam testileg-lelkileg ahhoz, hogyha esetleg elkövetek egy baklövést (nem védekezünk) vagy becsúszik egy véletlen baleset (védekezés mellett), akkor végig tudjam csinálni a 9 hónapot. És tudva, hogy én nem tudok jó körülményeket teremteni a véremnek, más pedig igen, nyugodt szívvel odaadnám neki, hogy éljen jól a babám, szerető családban, amit megérdemel.

És mivel én azt vallom, hogy az embert saját maga ismeri a legjobban, és én már elég erősnek érzem magam ehhez a folyamathoz, miért mennék abortuszra? Hadd éljen, ha élni szeretne. Én így látom.

22/L

A 3X éves barátnőmnek lövése sincs a védekezésről, a naptármódszert meg bebukta. 1 hónapja voltak együtt a pasival. Lány albérletben, fiú phd-n, szülőkkel. Elvetette. 1 napig bőgött, aztán ment minden tovább. Nagyot csalódtam benne.

Pár hónapig egyikük külföldön élt, majd összeköltöztek, első hónapban összejött a köv. baba (szintén naptármódszerrel), ezt már megtartották, bár ez sem tervezett baba volt, de már nem merték elvetetni.

Kérdezem én, hogy akkor az első miért nem születhetett meg kevesebb, mint fél évvel korábban?

Nekem sem volt abortuszom, csak azokról a nőkről tudok írni a környezetemben, akikről tudom, hogy már volt nekik.

Az egyik barátnőmnek volt 16 vagy 17 évesen, saját bevallása szerint összevissza szedte a tablettát, sokszor kihagyott 1-2 napot, de nem gondolta volna, hogy teherbe esik. Elég furcsa gondolkodásmód, hiába kamasz volt...

Na, de hogy a kérdés lényegére is válaszoljak, szerintem bárki is dönt az abortusz mellett, biztos, hogy nekik megvan rá a tuti okuk, hogy a szavaiddal éljek, nem vagyunk a másik ember bőrében, lehet, hogy az anyagi lehetőségeik sokaknak megengednék a babát, de nem akarnak még gyereket. Ez pedig elég indok.

Ennek a barátnőmnek nyilván ha akarta volna sem lett volna lehetősége felnevelni a gyerekét, semmijük sem volt.

Egy másik barátnőmnek is volt már abortusza, neki sem volt semmije, mikor teherbe esett. Ő sehogy sem védekezett.

Ill. két ismerős lánynak is volt már, egyiküknek kettő is, ők sem alkalmaztak semmilyen védekezési módszert.

Nem, nem mindig lenne rá szükség.

Egyszer olvastam egy tanulmányt az abortuszról. Megkérdeztek százvalahány abortuszon átesett nőt, hogy mivel védekezett, miért vette el stb.

És tudod mi volt a lemegdöbbentőbb? Arra a kérdésre, hogy miért vetette el a gyereket, a nők kb. 90%-a azt mondta, hogy anyagi okok miatt.

Abból a kérdésből pedig, hogy milyennek ítéli meg az anyagi helyzetét az derült ki, hogy a nők kb. 70%-a átlagos vagy átlagon felüli anyagi háttérrel rendelkezett...

Nah ez milyen?

*Egy ismerősöm influenzás lett terhesen, és a baba nem fejlődött...így elég indokolt volt sajnos az abortusz.

Hát ilyet még nem hallottam. Azért veszélyes betegnek lenni, mert nem lehet gyógyszert szedni terhesen, és a magas láz vetélést okoz. De hogy az influenza miatt ne fejlődne a baba... hát... nekem ez nagyon necces.