Hogy szoktassam le a barátnőmet a cigiről?

Erről egy régi mondás jutott eszembe:

"Dohányos nővel csókolózni olyan, mint egy hamutartót kinyalni!" Szóval tényleg elég undorító dolog.

Volt már, hogy láttam messziről egy csinos formás lányt az egyik buszmegállóban és amikor megláttam, hogy dohányzik, undorral fordultam el a visszataszító látványtól, de tényleg. Úgy már cseppet se volt megkívánni való. Ez nem csak nálad van így.

Tudom, hogy most ezzel a válasszal nem fogok segíteni neked, de én ugyanabban a cipőben járok, talán kicsit rosszabb a helyzet nálunk, mert a barátnőm több, mint tíz éve cigizik, napi 2 doboz!! cigit szív el, ami elképesztően sok. Mindent megpróbáltam már, amit csak lehet, próbáltam finoman célozgatva, durván megmondva, de semmi. Azzal védekezik, hogy mikor összejöttünk is cigizett. Nála már tünetek is jelentkeznek (tüdőkapacitás csökkenése, visszeresség ((sokáig nem tud állni, mert elkezd fájni a lába)), hullik a haja, körmei is csúnyulnak a bőréről nem is beszélve, és anyagi gondjai is folyamatosan vannak emiatt - ugye az havi kb 50 ezer plusszköltséget jelent ami évi több, mint fél millió!!! egyetemista és a szülei nem támogatják, így dolgoznia kell, amiből kifizeti a kolit, kaját vesz, nem is tudom miből él meg, jah igen a diákhitelt vett fel, úgyhogy pár milla mínusszal indítja majd az életet), de így sem teszi le. Nem tudom mi kellene még,h rádöbbenjen, hogy ez így nem kóser, de sajnos ezt már -bármennyire is fájó kimondani - lehet nem mellettem fogja megélni, belefáradtam a "hamutálca nyalogatásába".

Bocsánatot kérek az OFFért, de nem tudtam ezt magamba tartani. Természetesen nem arra szeretnélek biztatni, hogy szakítsatok. Egy normális kapcsolatban meg tudják ezt beszélni a szerelmesek, de sajnos vannak kivételek, amik erősítik a szabályt.

Minden jót kívánok nektek a továbbiakban, remélem jól alakul majd minden. :)

Ha tőlem a barátom azt mondaná hogy ő vagy a cigi kabátot adnék rá és szépen elköszönnék... ha neked ez nem tetszik ne legyél vele.. én értem hogy büdös káros stb.. de a dohányzás egy életforma.. van abban egy bizonyos "fless" hogy reggel kiülsz egy cigi kv-ra.. hogy a haverokkal elszívtok egy cigit és közben rohadt jót beszélgettek.. csak aki nem dohányzik az ezt nem látja..

17l

Most leírom, miért is gyűlöltem meg a dohányzást és miért is tartom nagyon komolyan károsnak és életveszélyesnek. Ennek nagyon komoly oka volt.

Még gyerek koromban a szüleim az anyai nagyanyámnál laktak egy komfort nélküli szoba-konyhás hideg lakásban. Ott nem volt víz és nem volt bent wc ezért engem a másik nagyanyám nevelt kicsi gyerekként abban a lakásban ahol minden megvolt.

Viszont ott lakott a nagybátyám is aki láncdohányos volt. Egyik cigarettára gyújtott a másik után. Esténként amikor haza jött a munkából, akkor folyamatosan füstölt a lakásban. Egész gyerek koromban kb 7-8 éves koromig intenzíven dohányoztam passzívan.

Amikor az iskolában a gyerekekkel futni kellett a tornaórán én mindig kapkodtam a levegő után és nem tudtam velük együtt tartani a tempót. Aztán most jutottam el már felnőtt koromban a Korányi tüdő kórházba. Ki akartam deríteni, hogy mi lehet a baj, hogy azóta is jóval hamarabb kifulladok mint mások, pedig soha egyetlen szál dohánynemű nem volt a számban, mert undorodok tőle.

A kórházban elvégeztek mindenféle vizsgálatokat a tüdő "tükrözéstől" a szív ultrahangos vizsgálatán keresztül a tüdő CT-ig amit csak kell. Akkor kiderült, hogy a tüdő szövetek egy részének a helyén csak levegő van, ahol normális esetben tüdő szövetnek kellene lenni.

A gyerekkori erős rendszeres passzív dohányzás tönkre tette még kiskoromban a tüdőmet, azért voltak kiskoromban mindig rendszeresen hurutos köhögéseim és minden megfázásnál is ezzel volt a legnagyobb gondom.

Most aki dohányzik, nem gondol arra, hogy egszer gyreke lesz és ha akkor sem hagyja abba a dohányzást, akkor a gyerekét teszi beteggé egy életre a cigaretázásával. Vagy ez teljesen mindegy, csak bármi áron dohányozhasson? Na de milyen önző ember az ilyen, akit semmi nem érdekel, csak dohányozhasson, bárki egészsége árán is?!

.

Volt egy régi barátnőm, akinek az anyja erős dohányos volt és most a múlt év tavaszára jutott odáig, hogy abbahagyta a dohányzást, mert daganatot fedeztek fel a tüdején és nem kapott már rendesen levegőt sem. Most temették...

A lánya még 15-16 éves korában elkezdett a dohányozni, de úgy harminc éves korában abbahagyta, mert látta a szüleinél, hogy mennyi pénzt elköltenek ilyesmire és érezte a saját költségvetésén is, hogy ez így nem mehet tovább. Aztán egyik napról a másikra letette és abba hagyta. Utána eléggé elhízott, de legalább egészséges maradt. ztán az apja is letette a cigarettát és végül az anyját most vitte el a sok cigaretta. Ő más túl későn hagyta abba a dohányzást.

Azt mondom, mindenki arra költi a pénzét amire akarja és ha nem olyan emberek társaságában akar rágyújtani, ahol egészségesebb, nem dohányzó emberek élnek (mert a dohányzás egy megszokásból, függőségből kialakuló betegség!).

Ha valaki nem a gyereke és nem a társa mellett mérgezi önmagát, az az ő dolga, de ha másokra kényszeríti a káros veszélyes és undorító szokásait az már tisztességtelen dolog. Olyan, mint ha én arra akarnék rávenni valakit, hogy valami nagyon kellemetlen undorító rossz szagú dolgot szagolgasson, ami undort kelt benne.

Egy dohányosnak nehéz lehet megérteni, a nemdohányos embernek olyan egy dohányzó szagát elviselni, mint ha székletet kellene szagolgatnia. Ezt talán így el sem tudják képzelni a dohányosok, hogy milyen az amikor valami undorkeltő szagot tukmálnak rá másokra, hogy azt másoknak szagolgatni kell a közelében, a bőrén a ruháján. Arról akkor még nem beszéltünk, hogy a saját életét mennyivel rövidíti meg ezzel.

Sajnos ez így van, csak sokan nem fogalmazzák meg ilyen szemléletesen.