Lehet baj az egyszeri herbálozástól?

Tudod, mi az a herbál? Nyilván lövésed sincs. És a havernak se. És annak se, aki eladta neki. Megnyugtatlak, ha beállva elvisznek az orvoshoz, az is legfeljebb találgatni fog, valószínűleg nem sok sikerrel. Ebből kombináljál, ha van mivel.

Ha kicsit bővebben is érdekel, olvasd el a következő hozzászólásomat is.

„Dizájner” (designer) azaz tervezett drogok alatt értjük azokat a vegyületeket, amelyeket ismert hallucinogén-pszichostimuláns hatású vegyületek szerkezete alapján, azokkal nyert tapasztalatokat felhasználva, szándékosan pszichostimuláns anyagnak, élvezeti célokra – pontosabban kábítószer-kereskedelmi célokra – megterveztek.

Zacher Gábor szavaival élve a kábítószerek világában kb. 2005-ig tartottak a „régi szép idők” , illetve a „boldog békeidők”, mikor stabil, ismert vegyületek kerültek a rendőrség látókörébe a kábítószer-piacon és az ismert anyagok száma csekély volt. Kevesebb, mint ötvenféle anyaggal éltek vissza világszerte a toxikománok, és fél tucatnyi anyag (konkrétan: heroin, metadon, kokain, THC/marihuána, LSD, amfetamin/metamfetamin) adta a forgalomban lévő kábítószer több mint kilencvenöt százalékát. Ekkor „robbant” a piac, mondthatni, minimális előjelekkel vagy teljesen előjelek nélkül elöntötték az illegális piacot a mesterségesen előállított szerek óriási tömegei: ellenőrizetlen, ismeretlen vegyületek tucatjai, majd százai. Az óta a toxikológus szakorvos, ha egy „betépett„ fiatalt hoznak be osztályára, lényegében találgathat, illetve tüneti kezelést adhat, a nélkül, hogy tisztában lenne vele, mivel is lépett félre a jobb sorsra érdemes szerencsétlen hülye.

A dizájnerdrogok a nyugati, illetve nyugat-európai dekadencia, a magát liberálisnak nevező halálpártiság és törvényenkívüliség, a haldokló császárkori Rómát utánzó, arra emlékeztető társadalmi rend –pontosabban rendetlenség – tipikus termékei. Soha senkinek nem lett volna oka és célja hatásaiban az ismert és létező pszichoaktív vegyületeknél kockázatosabb, kisebb hatásszélességű, adott esetben drágább és kevéssé ismert hatású szereket illegális piacra dobni, ha a nyugati világban nem a „jog” – pontosabban a jogászkaszt és a szofisztikált-farizeus paragrafusböngészés - hanem az igazság és a törvényesség számítana a bíróságokon. A dizájnerdrogok azért kezdtek el terjedni, mert az ismeretlen, kábítószer-listán nem lévő termék „jogilag” nem minősül kábítószernek, azaz forgalomba hozatala pillanatában az azzal való kereskedelem nem törvényellenes, így az azt forgalomba hozó kábítószermaffia nem büntethető. A jogalkotás ugyan pár hét, pár hónapos, legfeljebb egy-két éves csúszással reagál a történésre, de addigra a termék már kifut, és más, csekély mértékben módosított molekula gyártására állnak át, és kezdődik mindez előlről. 2005-2011 közötti időszakban a tagiországok az ENSZ kábítószer-ellenes bizottságának 27 új hallucinogént jelentettek, azaz a gyakorlatban háromhavonta felbukkan egy új slágercikk.

A dizájnerdrogok megjelenéséhez és tömeges elterjedéséhez – ezzel párhuzamosan a hagyományos kábítószerek, az amfetamin, LSD, ópiátok, kokain erős háttérbe szorulásához – szükséges előfeltételek száma kettő. Az egyik a fent említett liberális mételytől megfertőzött „igazságszolgáltatási” és politikai rendszer, amely kiskaput teremt és tart fenn. A másik az, hogy ezzel visszaélni kész kezekben olyan szakmai tudás kerüljön, amelynek nincsennek gátlásai ilyen anyagok tömeges szintetizálására és piacra dobására. Nyilvánvaló, hogy a mély társadalmi beágyazottságú európai gyógyszergyártó cégek nem tartanak fenn második, fekete üzemet, ahonnét a legális piacnál sokkal jövedelmezőbb területre belépjenek. Ugyanakkor a távol-keleti, elsősorban kínai gyártók egy jelentős része már rendelkezik az ehhez szükséges felkészültséggel, és gátlástalanul kihasználja a lehetőséget. Míg az ötevenes-hatvanas években sem a tudás, sem a nemzetközi környezet nem tette lehetővé az ismeretlen pszichostimulánsok tömeges piacra lépést, ma ezt semmi nem akadályozza.

Az ilyen vegyületek két nagy csoportba oszthatóak: egy részük régről ismert, a gyógyszerkutatás mellékterméke, amely éppen pszichostimuláns hatása és veszélyessége, alacsony hatásszélessége miatt nem került tényleges gyógyászati használatba, hanem mintája és gyártási leírása, farmakológiai vizsgálati eredményei pusztán fiókba – míg egy gátlástalan valaki elő nem vette onnan. A másik csoportot azok a vegyületek alkotják, melyeket ismert pszichostimuláns szerek molekulaszerkezetének csekély módosításával állítanak elő. Ezek a módosítások sokszor nem hasznosak, sőt a vegyület hatásosságát és biztonságosságát csökkentik, árát emelik, egyetlen céljuk az, hogy a molekula, az anyag „új” legyen, és mint ilyen, ne legyen rá törvény. Ugyanakkor mindkét csoporba rendkívül figyelemre méltó hatású, pszichodiverziós célra igen jól bevethető, alkalmazható anyagok is felbukkannak idről időre.

A dizájnerdrogok jellemzője, hogy a vegyületeket – rendszerint hozzáértő vegyészek, gyógyszervegyész-farmakológusok – természetesen névtelenül, de nem egyszer „sejthetően” (Dr. XY. milyen váratlanul meggazdagodott…..) valóban szó szerint megtervezik, pl. nézzük, készítsük el CH3-X. pszichostimuláns etilanalógját, vagy egy metilcsoportja helyett alkossuk meg ugyanezt CF3-al, vagy dimetil-amin láncvég helyett dietil-aminnal, stb. – a lehetőségek száma igen nagy – és tudjuk vagy feltételezzük, hogy ez egy erős drog lesz. Az elkészült laboratóriumi mennyiséget pár ismeretlen kínain vagy közel-keleti rabszolgán kipróbáljuk, és ha hatásos, legyártunk belőle összesen csak egy-kettő, párszáz kilogrammos sarzsot, majd ezt a lehető legnagyobb haszonnal a lehető leggyorsabban amerikai vagy európai piacra dobjuk. A hatóságok pár héten belül értesülnek erről, rendszerint váratlan kábítószeres halálesetek vagy súlyos megbetegedések nyomán, mikor a felügyeleti laborok izolálják és felismerik az új anyagot. Ez esetben a kábítószer-kereskedelem egyfajta pilótajáték (mindig az, persze…), azaz, aki már eladta, a pénzénél van, akinél pedig még ott van „legális” (pontosabban: még nem tiltott) szer, az hatalmas sebességgel kell, hogy túladjon rajta. Ezért a dizájnerdrogok olcsók, mert mindig kínálati nyomás van, pontosabban versenyfutás az idővel. Terjesztésüket határtalanul elősegíti az internet, ahol pár dollárért árulják ezeket az anyagokat, rendszerint füstölőnek, porszívóillatosítónak vagy növényi tápsónak megnevezve. Míg a hagyományos kábítószer-kereskedelemben hatalmas hasznokulcsokkal és magas rezsiköltséggel (korrupció, csempészési költség, lefoglalt szállítmányok) dolgoztak, addig a dizájnerdrogok piacra lépése óta ez a szekció sokkal alacsonyabb kulcsú, de kiszámítható, sőt, legális jövedelmet biztosít, amely persze egy bűnszervezetnek így is nagyon megéri, a gyógyszergyártónak pedig azért, mert az illegális piacon nem kell bajlódni a gyógyszerfelügyeleti és gyógyszer-minőségbiztosítási ügyekkel, megkötöttségekkel, amelyek a gyógyszergyártás költségeinek túlnyomó többségét teszik ki. Természetesen a vegyület „lebukása” után (melyet értelemszerűen nem követ az előállítók lebukása, hiszen ők „semmi törvénytelent nem követtek el” (legalábbis liberális szemmel)) már gyártósoron van a következő molekulaszerkezet, a következő hatóanyag, és a lehetőségek száma elképesztően nagy, így egészen addig, míg a nyugati hatóságok nem hajlandóak megfelelő szigorú törvénykezéssel gátat vetni a rendszernek, ez a végtelenségig folytatható. Nagyon jellemző, hogy a kínai gyártású , eredetű dizájnerdrogokat a legritkább esetben terjesztik Kínában a kábítószer-kereskedők. Mert míg „nyugaton”legfeljebb egy-két éves – általában felfüggesztett – luxusbörtönnel „büntetik” őket, ugyanazért a tettért a kínai bíróság gondolkodás nélkül kiszabja a halálos ítéletet. Nagy nemzetközi hírértékkel bírt 2014-2015-ben annak a két ausztrál drogcsempésznek a története, akiket „szegényeket” az indonéz bíróság halálra „merészelt” ítélni, pedig „csak” „alig néhány kilogramm” kábítószerrel fogták meg őket…

Mondani sem kell, hogy az ezeket a gazembereket globálisan sajnáltató mainstream sajtó arról nem szólt, hogy a dizájnerdrogok alkalmazása tulajdonképpen nagyon felelőtlen és cinikus emberkísérlet, hiszen ezek a vegyületek bevizsgálatlanok, nemhogy hosszú távú hatásaik nem ismertek, hanem sokszor pontos veszélyességük se. Használóik ezért még a hagyományos kábítószerek használatához képest is összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyben vannak, részben, mert a vegyület hatása kiszámíthatatlan, nem ismert, részint mert megfelelő orvosi ismeretek és gyakorlat sem állnak rendelkezésre a megmentésükre, ezen felül – természetesen – tisztítatlan, nyers készítményeket használnak fel. Telis-ele szerves klór-, és brómvegyületekkel, poliaromásokkal, amelyek egy része biztosan rákkeltő, más részük "csak" lehet, mutagén, megint más részük meg brutálisan májkárosító. Igaz, a kábítószer-kereskedők általában működtetnek egy, a farmakovigilanciához hasonló visszajelzés-figyelő rendszert, elsősorban, hogy termékeiket reklámozásához információt nyerjenek, de ez inkább még több veszélyt jelent. „Természetesen” a nem túl sok aggyal ellátott átlagos kábítószer-felhasználót sokkal könnyebb bepalizni „te ez tök új” készítménnyel, arról nem is beszélve, hogy abszolút elterjedt és hétköznapi fogás a teljesen szintetikus, ismeretlen vagy alig ismert hatású szereket valamiféle növényi törmelékkel (kamillától pemetefűig lényegében bármi megteszi) összekeverni, és természetes, „őslakók által ezer éve használt, veszélytelen, de kiváló hatású drog”-ként forgalmazni. Nem fogják neki azt mondani, itt van egy cucc, a fene se tudja, mit tud, senki nem vizsgálta be, májkárosító hatása borítékolható, valószínűleg idegrendszeri ártalmat is okoz, de lehet, hoyg rákos leszel tőle, próbáld ki, mi is szeretnénk tudni!

Mengele megírigyelhetné ezeket, a sok önkéntes idióta kisérleti nyúl meg még pénzt is ad érte....

Egyszer én is így jártam, én sem tudtam hogy herbálról van szó vagy fűről mert mikor mi csináltuk még nem volt ennyire elterjedve ez a szar, nem is tudtuk hogy létezik.

Bennem olyan "nyomot" hagyott az az eset hogy többet soha semmilyen tudatmódosítóhoz szerhez nem nyúlok az alkoholon kívül (azt sem viszem túlzásba.) Soha nem fogom elfelejteni hogy mit éltem át azon a bizonyos estén.

Aki teheti annak azt ajánlom hogy ki se próbálja ezt a szart, inkább igyon pár sörrel többet!

Ezt úgy bírom a sok okoskodó f a sz xd semmi bajod nem lesz max kicsit berosszulsz de 1 óra mulva elmulik :D de ez ezzel jár én 3 éve tolom semmi bajom nem lett még töle pedig minden napomat végig szívom énis max berosszultam de már hozzászoktam és igazábol mar nekem a "Jó fless" :D Lehet hosszú távon szétbssza a szervezeted de hát az alkohol a cigi meg minden ami jó ezt csinálja ,egyszer élünk ki kell használni ;)

Ha meg nem bírod az erőset ne dílertől vedd hanem neten rendelj be gyengébb fajtát 1 - 1,5 hétig szívd azt utánna térj át erősebbre :D