Szerintetek a dohányzás magánügy?

Szerintem nem magánügy. Az emberek valahogy hajlamosak megfelejtkezni a dolog anyagi vonzatáról. Ha két szülő fejenként 75 nettót visz haza, 2 gyerek mellett, akkor juttatásokkal, mindennel együtt élnek mondjuk 180 ezerből. Egy kicsit visszataszító, amikor a gyerek nem veheti a drágább csokit, de a bevásárló kosárban ott ficeg a sör, meg a cigaretta. A szülők elpöfékelnek 15-20 ezret havonta, de a gyerek iskolai kirándulását, egy mozizást, egy nyaralást nem tudnak megfinanszírozni. Csodálkoztok rajta, hogy egy politikus azt mondja, hogy 47 ezerből is meg lehet élni (persze nem ezt mondta, hanem hogy háztájival együtt, de most nem ez a lényeg)? Hogy ne mondana ilyeneket, mikor az összes kocsma az alja, minimálbéresekkel, segélyesekkel van tele. Majd amikor nem lóg a szájában a cigaretta, meg nem dobja a gépbe, meg nem issza el, akkor lehet beszélgetni arról, hogy mennyiből lehet megélni. Ha havi netto 200 ezer lenne a fizetésem, akkor sem engednék meg magamnak 10 ezer forint ára cigarettát. Emberek, az 120 ezer forint évente! Abból egy úri 4 fős balatoni nyaralás is kifutja. De ha úgy vesszük, akkor ebből a pénzből minden évben ki lehet cserélni egy háztartási eszközt. Vagy akár kettőt is. Ha ezt a pénzt befizetjük mondjuk a fundamentába, akkor 4 év múlva 600 ezer forintunk van, amiből fel lehet újítani kompletten a fürdőszobát. 8 év alatt már egy fél tető csere is futja, vagy a nyílászárók egy része. És még sorolhatnám. Majd akkor lesz magánügy, amikor az emberek megteremtik rá, és nem a család elöl pöfékelnek, meg nem az állam pénzén, segélyből. Amég családok százreit teszik tönkre ezek az élvezeti cikkek, addig ez társadalmi probléma, nem pedig magánügy!

A füst, nem füst kérdésről nem nyilatkozhatok, mert engem ez a kérdés nem érint. Nem nagyon tudnék olyan szituációt mondani, amikor dohányosok közé lettem volna kényszerülve. Azokat viszont megértem, akiket zavar a füst.