Miért ez a nagy diszkrimináció a dohányosokkal szemben?

azért mert szar dolog arra ébrendi hogy nem kapsz levegőt, mert néhány kedves kollégiumi társad nem képes maga után becsukni az ajtót...

Ha bagózni akarnak, szívják csak ők a füstöt. Találkoztam már olyannal,aki szabad levegőn is megkérdezi hogy rágyújthat e, és akkor is figyel arra, hogy se a szél, se ő ne fújja a képembe a füstöt.

" ha félre vonulunk egy szál cigire szinte mindig csatlakozik hozzánk a társaság többi tagja is."

Az megint mas dolog, mert ott t megtetted amit meg kellett, es azok akik odamentek vallatak a dolgot.

Mas dolog viszont amikor egy szulo a kisgyerek orra ala bagozik, vagy amikor a buszmegalloban vagy etteremben kell elviselnem a bagosokat akkor is ha nem akarom. Van olyan ismerosom aki ebed kozben siman ragyujt anelkul, hogy megkerdezne barkit a tarsasagbol vagy megvarna amig mindenki befejezi az evest, sot az sem zavarja ha kismama is van a tarsasagban.

Na szóval megint ott tartunk, hogy azzal semmi gond nincs, aki kulturáltan dohányzik, csak azzal, aki bunkó, tehát le a dohányosokkal!

Btw soha nem értettem, miért nem lehet szólni a másiknak. Lehet, hogy bunkó vagyok, de ha valaki ebéd közben rágyújtana, vagyis amikor venné elő a cigijét, még mielőtt meggyújtotta volna, szólok neki, hogy legyen szíves, menjen ki. Soha nem volt még ebből probléma. Idegennek is simán szólok :)

Na vajon?

Amúgy már sokan leírták.

Nincs bajom a dohányosokkal, ha kultúráltan teszik, másokat nem zavarva. De az kifejezetten zavart, amikor nem dohányzóként az intercity vonat indulása előtt 7 perccel, már csak a dohányzó kocsiba kaptam helyjegyet. Nem akartam elhinni. Ez pech! Legközelebb korábban kell érkeznem, úgy látszik, a vonaton utazó népek nagy része nem dohányzik. Szerencsére kevesen voltak a dohányzó kocsiban, (a nem dohányzó meg tele) csak két óra az út, kibírom. Nagyon naiv voltam. Elindulás után természetesen mindjárt rágyújtott valaki. Persze nyugodtan, hiszen a dohányzó kocsiban vagyunk, és az ő füstje még csak el is ment volna. De néhány perc elteltével elkezdtek szivárogni a NEM DOHÁNYZÓ UATSTÁRSAK a nemdohányzó kocsikból, és hírtelen rászoktak a dohányzásra! De nem egyedül, hárman-négyen, mert társaságban ugye jobb rágyújtani. Jöttek, füstöltek, mentek. Ez ment egész úton, igen kellemes volt.

Bocs, de ott és akkor valóban megvetettem és lenéztem azokat az embereket, de nem azért mert rágyújtottak… Remélem érted.

Szóval valahol itt kezdődik a dohányzás kultúrája. Ha dohányos vagy, akkor vállald a vele járó körülményeket, kellemetlenségeket és lemondásokat!

Én is dohányzom és bizonyos fokig megértem ezeket a tiltásokat.

Ha rágyújtok nyilvános helyen, mindig figyelek rá, hogy ne fújjam rá másokra a füstöt, ha társaságban vagyok (olyanokkal, akiket nem ismerek), megkérdezem, hogy zavarja-e őket, ha rágyújtok stb.

Az kifejezetten felháborít, hogy a sok tapló eldobja a cigarettacsikket, sokan 1 méterre (!) a szemetestől, míg én képes vagyok kukát keresgélni, ha a közelben éppen nincs.

Viszont az kiakaszt, hogy nemsokára a szórakozóhelyeken is be fogják tiltani a dohányzást.

Étteremben oké, evés közben még én sem akarok füstöt szívni, de basszus, egy koncerthelyen???

Aki koncertre jár, az úgyis tudja, hogy azok a helyek füstösek és egyébként is szinte hozzátartozik a dohányzás is, tehát aki nem akarja szívni a füstöt, egyszerűen nem jön le és kész!

Engem ez a fajta "mindenhonnan tiltsuk ki a dohányzást" hozzáállás dühít.

L/24