Mi tortenik mostansag, hogy minden 100. gyerek autista, divat lett autistanak lenni, vagy csak a "nem akarok alkalmazkodni" magatartast konnyebb ezzel magyarazni?

30 évvel ezelőtt diszlexia, diszkalkulia meg diszgráfia se volt, hanem azt hitték, buta a gyerek. Ettől függetlenül még előfordulhat az, hogy olyanokat is diagnosztizálnak, akiknek nincs vagy más jellegű a problémájuk sajnos. Jó lenne, ha olyan egzakt módszerekkel lehetne kimutatni ezeket a zavarokat, ugyanúgy, mint egy szervi betegséget, de sajnos még nagyon nem tart itt a tudomány.

Ugyanakkor nincs alapod felülbírálni egy ilyen diagnózist (ha az illető gyereknek tényleg volt, nem csak úgy mondta). Gondolj rá inkább úgy, hogy ha nem tudnál az illető részképességzavaráról, autizmusáról stb., akkor egy fejleszthetetlen, kezelhetetlen valakiként jelenne meg előtted. Így viszont jobbak az esélyeid, hogy megtaláld hozzá a kulcsot.

Mert neked milyen alapod van hogy felülbíráld a mi válaszainkat és véleményünket? Az értelmes emberek neked tán azok, akik veled egyet értenek?

Vannak kevésbé okos és agresszív gyermekek is, igen. A kevésbé okosakat is lehet úgy tanítani, hogy legyen eredménye. Az agresszivitás mögött pedig leginkább neveletlenség, vagy családi probléma áll, amire szintén van megoldás.

Ezt senki nem tagadta, de ha tudnál szöveget érteni, és nem dühből válaszolni, akkor te is megláthatnád.

Sokan vannak akik szakvélemény szerint feddhetőek, ahogy te magad is említetted. Nagyon egyszerű oka van. Mégpedig az, hogy hogy régen ezzel nem foglalkoztak az emberek. Miért nem tudod ezt megérteni?

Nem lett mindenki autista sem egyéb más betegségben szenvedő, régen is ennyien voltak, csak nem lettek annak nyilvánítva.

De neked ezzel mi is a bajod egészen pontosan?

Az eddigi vitáitokba nem akarok beleszólni, csak leírom, amit tudok.

Tudom, mert dolgoztam autisták között.

Szóval valóban emelkedett a számuk, ennek az okát nem lehet tudni. A legelső elképzelés az volt, hogy az anya hibája ez a betegség/állapot, aztán a glutént hibáztatták, a jelenlegi tudományos álláspont szerint genetikai háttere van. Viszont a nem hagyományos orvoslás szerint igenis a glutén IS lehet probléma; és sok autistának valóban csökkennek a tünetei, ha gluténmentesen étkezik.

Hivatalosan egyébként autizmus spektrumzavar a neve, sokféle tünete lehet, de ezek egy elég széles spektrumon helyezkednek el, és azt szokták mondani, hogy nincs két teljesen egyforma autista. Vannak olyan tünetek, amelyek sokakra jellemzők, pl. a szociális kapcsolatok hiánya, tehát inkább egyedül szeretnek lenni, a gyerekek egyedül játszanak főleg, és problémás, ha vannak körülöttük mások is. Szemkontaktust általában nem tartanak senkivel. Viszont vannak, akik bírják a kisebb csoportot, de nagyobb tömegben bepánikolnak.

Nem szeretik, és nem is bírják a bizonytalanságot és a változásokat: szigorú napirendiségre van szükségük, megszokott cselekvések megszokott sorrendjére, különben kellemetlenül érzik magukat. (Ennek mértéke eltérő. Volt olyan kisgyerek, aki attól kiborult, hogy nem a megszokott útvonalon hozták őt az iskolába.)

Még egy nagyon jellemző tünet: a bizarr hangok és/vagy mozdulatok - ezeket a saját megnyugtatásukra csinálják, amikor valami miatt túlfeszültek, vagy megijednek (pl. túl erős zaj, ami akár egy kisebb társaságban is előfordulhat, s ekkor a saját, jól megszokott hangjával próbálja elnyomni a kívülről érkező ingert; vagy "repkedő" mozdulatokat tesz a karjaival stb).

Ilyen autistát azért nem túl sokszor lát egy átlagember, vagy ha igen, nem tudja hova tenni, esetleg bolondnak hiszi.

Az úgynevezett "jól funkcionáló" autistáknak is különböző tüneteik lehetnek, ezek mértékétől függően tanácsos vagy speciális iskolába járatni őket, vagy ha nem vészes a helyzet, akkor integráltan is oktathatók. Az autisták kb. 50-60%-a különböző súlyosságú értelmi fogyatékos, tehát ők már eleve csak speciális iskolába kerülhetnek. Így igazából csak a nem értelmi fogyatékos autista gyerekek kis hányadával találkozik az "átlagember", akár egy osztályban gyerekként, akár szülőként.

És végül: nem mondanám, hogy "divat lett autistának lenni". De sajnos nem egy esetben tapasztaltam, hogy igazából csak egy-két "tünete" van egy-egy "papíros" gyereknek, tehát némelyik orvos vagy szakértő jócskán elkapkodja a diagnózis felállítását. Erre a jelenségre mondta egy nagyon jó szakember, hogy manapság ha már az óvodában meglátnak egy gyereket egyedül kuporogni egy bokor mellett, egyből rámondják, hogy autista, holott lehet, hogy csak épp a bogarakat figyelte, vagy a levelekből rakosgatott ki formákat.

Néha szülők is visszaélnek ezzel, mert ugye ha a gyereknek megvan a papírja, akkor már különleges bánásmód jár neki integrált oktatásban (SNI-s, azaz sajátos nevelési igényű; ez egyéni fejlesztőfoglalkozásokat és pszichológust is jelent, plusz egyéb "előnyöket"). Két esetben is tapasztaltam, hogy a szülő egyszerűen nem tudott mit kezdeni a magatartásproblémás gyerekével (amúgy is eléggé elhanyagolták őket), és talán ez nekik egy ilyen "önfelmentés", hogy a gyerek autista, azért olyan makacs, meg azért áll ellen a nevelésnek, fegyelmezésnek.