Lehetséges, hogy Borderline személyiségzavarban szenvedek?
Öt éve élek párkapcsolatban. Amikor odakerül a sor,hogy valamiről veszekszünk, és én rontottam el valamit, nem tudok válaszolni. Egyszerűen olyan mintha olyankor kiürülne a fejem. Aztán ott van még az a tény, hogy nem tudok megmaradni egy helyen sokáig. Úgy értem iskola, munkahely. Társaságban egyáltalán nem szeretek lenni, sőt olyankor rosszul érzem magam. Van olyan, mikor különösen rosszul.
A komoly dolgokat tudom komolyan venni, viszont ha oda kerül a dolog hogy egy rossz, de komoly dolog történik, akkor visszahúzódom a saját kis világomban, és próbálom nem észrevenni. Ugy gondolom, mindez tudat alatt. Sokszor vagyok ingerlékeny, és sokszor felejtek el dolgokat is. Barátom egy sincs, csupán a párom, aki valamilyen szinten helyettesíti a barát szerepét is. Egyszerűen nem tudok hosszútávú kapcsolatot létesíteni.
Utána nézegettem másfajta lelki eredetű betegségeknek is. Pl. a pánikbetegség, tömegiszony, társfüggőség. Bár az utóbbinál érzelmi zsarolás is benne van, ami nálunk nincs.
Kérlek írjátok le mit gondoltok, és ne kössön senki belém, én csak meg akarom tudni, hogy mi ez.
Köszönöm.
A melankóliára is hajlamos vagyok. Nagyon is.
Ha összeveszek a párommal, szinte mindig belebetegszem. Utána elkezdek beteg lenni. Folyik az orrom, trüsszögök. Ez kb addig tart, míg meg nem beszéljük hosszasan a témát. utána rövid időn belül elmúlik. Volt egy olyan eset, hogy az unokanővérem az akivel jóban vagyok, és tartom a kapcsolatot. Volt egy félreértés, és nem akart többet látni. Ott voltam akkor a páromnál. Olyan szinten kétségbe estem, hogy elkezdtem dobálni kissebb tárgyakat, és mondtam a páromnak kiabálva, hogy meg akarok halni. Akkor majdnem el is ájultam. Hihetetlenül gyorsan vert a szívem, és a párom kért hogy nyugodjak le mert szívinfarktust kapok. Le tudtam nyugodni.
18/L
Sorolom még, ami eszembe jut, hogy több infó legyen.
Túl érzékeny vagyok. Nem emlékszem, hogy mielőtt nem voltunk együtt a párommal, akkor is ilyen lettem volna, azt hiszem igen, de közel sem ilyen szinten mint most. Egy csúnya viccre is képes vagyok elsírni magam, persze tekintve, hogy látszik rajta hogy komolyan gondolja az illető vagy sem. Nagyon kerülöm a vitákat. Az önbizalmam az kb a béka segge alatt. Ritkán előfordulnak öngyilkos gondolatok is.
Ez egy olyan oldal ahol hasonlo emberekkel tudsz ilyenrol beszelgetni:
Egyáltalán nincs, sőt még cigizni sem cigizek.
Arra gyanakszom, hogy azért van, mert nagyon hamar kellett felnőnöm. 13 éves voltam, mikor öszejöttem a barátommal, ő 18. És mivel komoly kapcsolat, jöttek a problémák, néha veszekedés, stb, amire gondolom én még akkor nem álltam készen, de szerettem és szeretem őt, ezért megbírkóztam vele. egy biztos, a nézeteltéréseket valamiért nagyon nem tudom elviselni. Tehát mivel ő már felnőtt volt, ezért gondolom tudatalatt próbáltam alkalmazkodni. És most vagyok 18 éves, nemsokára 19, és úgy érzem a kamaszkorom most akar a felszínre törni, miközben már ennyi idősen megy kifele az emberből. Talán sosem leszek már más.
Sokszor van olyan, főleg veszekedéseknél, hogy mondani akarok valamit, már bele is kezdek a mondatba, és miközben mondom, a másik felét elfelejtem.
Az a furcsa, hogy anyámékkal mikor veszekszem, akkor nincsenek ilyen tünetek, csak inkább mikor a párommal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!