A 14 éves unokám Asperger szindrómás. Ártok vagy segitek a gyereknek azzal, ha részletesen megbeszélem vele a problémáit, "betegségét"? Köszönettel Bence Dénes

Szerintem kell vele beszélni róla, de anélkül, hogy fölös betegségtudatot ébressz benne. Biztos nem egyszerű, jól jöhetnek egy hozzáértő, szakember tanácsai, vagy olyan szülők tapasztalatainak megismerése, akik hasonló nehézséggel küzdenek.

Ez nem ,, betegség''. Egy Asperger szindrómás is épp olyan egészséges, mint bárki más. Ugyanúgy gondolkodunk, mint más emberek, csak nehezebben fejezzük ki. 17 éves lány vagyok, Aspergeres, és szóban képtelen vagyok kifejezni magam. Írásban megy, olyannyira, hogy novellaversenyeket nyerek. Szerintem a ,,megbeszélést'' nem kell erőltetni, maximum írásban, úgy talán könnyebb. De változtatni nem lehet rajta, aki Aspergeresnek születik, az is marad. Én személy szerint nem átokként, hanem inkább áldásként fogom fel ezt az egészet. Sokkal több mindent észreveszek, amire egy átlag ember nem is figyel oda. Persze van, amit én nem tudok értelmezni, ebben nekem az olvasás rengeteget segített. Szóval szerintem ez nem minden esetben probléma. Remélem segíthettem.