Érthető hogy ki akarom kerülni a vérvételt mert félek hogy olyan betegség derül ki aminél diétázni kell (pl. cukorbetegség, köszvény) ugyanis én nem tudok tartani diétát mert az evés a mindenem, ezért jobb, ha ez nem derül ki, jobb a struccpolitika?

Nem érthető. Legyen annyi vér a pucádban, hogy direkt teszed tönkre az egészségedet, mint hogy a "dehát nem tudtam" kifogást használod.

Ha úgy gondolod, hogy lehet valami bajod, akkor menj el orvoshoz és vérvételre.

Én bennem is van ilyen félelem. Napi 4-5 ezer kalória lemegy, eszek vagy 10x egy nap, heti 2x alkoholt is szoktam inni.

Van ismerősi körömben cukros és nagyon durván ki kell mérni, hogy mennyit ehet és miből.

Inkább a halál, mint az.

Megértem a hozzáállást, de ez csak addig járható, míg elő nem jönnek a szövődmények.

Különben van középút, pl. "refom" kajákból jókat enni. Vagy enni és mellé gyógyszert szedni, ami csökkenti a vércukrot.

Ez így étkezési zavarnak tünök. De tegyük fel inzulinrezisztens vagy

A) élsz tovább úgy ahogy most, 2es diabétesz lesz belőle ami visszafordíthatatlan és kb 2 év múlva lesznek borzalmas tüneteid migréntől meddőségen át akár tartós szervi elváltozásig. Akkor kiderül a 2es diabétesz.

Egész életedben diétáznod kell.

B) elmész most és kiderül egy inzulinrezisztencia. 2-3 év diétával sporttal odafigyeléssel elhagyhatod a gyogyszert és további egy ev alatt nem jon vissza hanem eltunnek a tunetek. Ujra egeszseges vagy, ehetsz barmit mertekkel eleted vegeig

Na melyik a jobb?