A legtöbb ember miért alkalmazza főleg a betegségek esetében a struccpolitikát, valóban egyes embereknél jobb megoldás lenne ez a fajta gondolkodás?

Én személy szerint azért, mert vagy a gatyám megy rá vagy az időmet baszom csak el.

Most oké, évente egyszer elnézek a fogorvoshoz meg laborra, de mást minek csináljak?

Ha magánba megyek, 70 000 ft egy sima laborvizsgálat, egy receptfelírás meg 10 000 + a gyógyszer ára. Ha államiba megyek, akkor kb mosthoz képest januárra kapok időpontot, azt meg ott bassza meg a fene.

En csak azert mert nem látnak el egyszerűen.

A candidába pl ugy tudom bele is lehet halni

Tünetek ellenére a szakrendelésen nem végeznek el szűrést, kérésemre hpv szűrést semmilyen szűrést sem, a folyásra azt mondja természetes es elhajtott a doki hogy semmi bajom. Ezt megcsinálta velem egy magánirvos is, nem vesznek mintát sem, nem csinálnak szűrést sem

Ezek után másik magánorvos 2 hónap múlvára adott időpontot de már az alhasam is fáj, lehet petefészek gyulladás, olyan akkut bajaim lehetnek hogy akár meddő is lehetnék meg is halhatnék rákom is lehetne később.

2 honao mulva ott állok a magánorvosnál és zárva és ki van kapcsolva a telefonja.

Az urulógus. Akkut felfázásom van mindog visszatér. Mondtam neki hogy kizárolag egy gyogyszer szokott csak hatni, semmi más eddig nem hatott de direkt másikat írt fel. (Rajtam akar kísérletezni hogy aztán az se hat és újabb meg újabb antibiotikumokat akar rajtam tesztelni?), párom az ő urulógus magánorvosával írat nekem fel azóta feketén gyógyszert felfázásra.

A petefészkem és semmi azóta sincs kivizsgálva és nem tudom már hova menjek. Mert azért magánklinikákra nincsenek 30-50 ezreim és nem egy alkalmas vizsgálat vagy orvos kéne, hanem akihez járhatok bármikor rendszeresen

Félelemből.

Persze vannak megoldhatatlan(nak tűnő) kihívások, amit egy betegség jelent, csak ez inkább duma. Pl. Te honnan a gyíkból tudod, hogy mit mondana az orvos a vércukrodra? Hogy nem tudná-e máshogy megoldani?

Vagy honnan lehet tudni hogy ami most csak egy kis változtatás a diétádban, abból nem lesz később valami sokkal radikálisabb probléma és kezelés? Nem lehet mindent meggyógyítani, de ha az ember tudatában van annak, mi a problémája, mik a lehetséges kezelések, akkor már tud mérlegelni és dönteni. Enélkül csak a feltételezések meg a magammal szembeni sarlatánság marad.

Szerencsére számomra fontosabb, hogy tudjam, mi történik a testemben, ne legyenek fájdalmaim, amit egyetlen orvosi konzultációval meg lehet oldani.

Mert az állami egészségügy katasztrófális állapotban van; túlterhelt ott mindenki és elég sok esetben az ottani színvonal sem üti meg az illendő mércét, higiénia sem mindig van jelen. A várólistáról nem is beszélve. Rokonom pl. helyi kórházba kért volna időpontot kardiológiára, de azt a választ kapta, ha a háziorvosa nem sürgeti meg/keresi fel őket, hívja őket vissza 2 hét múlva, akkor tudnak csak 1 évvel későbbre (!) időpontot adni.

Ezzel szemben meg a magán marad, ahol a színvonal is mérföldekkel jobb, mindenki nyugodtabb, jobbak a körülmények, tisztább, gondozottabb a hely, alig kell várni, de... nem túl olcsó helyenként, finoman szólva.

Az ember pedig ilyenek mellett 2x inkább meggondolja, hogy hogyan is cselekszik, mérlegel, hogy melyik a megoldhatóbb. Most, amikor az árak az egekben vannak, csak a politikusok fizetése nő drasztikusan, mindenki másé maradt, még nehezebb helyzetbe kerültünk. Nem szabad, hogy az egészségünk lássa meg a kárát ennek az egésznek, mégis attól tartok, hogy efelé haladunk.

Én a fogammal vagyok így: van az egyiken egy masszív lyuk, de akkora, hogy minden fogmosásnál látom, és még nem okozott fájdalmat, inkább várok. Attól félek, hogy már nem tudják megmenteni, és csak kihúznák, viszont még nincs pénzem egy implantátumra, majd ha lesz (gyűjtögetek), akkor elmegyek.

A másik az egy mentális probléma, amit nem vagyok képes kezeltetni, szenvedek tőle kutyául, de nem akarom kiadni az irányítást az állami eü részére, még funkcionálok, ugyanígy funkcionálni fogok 2-3 év múlva is, nem fogok másokat bántani, nem fogom kinyírni magam, stb. El lehet élni ezzel, csak nem kellemes. De inkább fizetek magánbaan valakinek, akit bármikor "kirúghatok", mint hogy csak úgy beutaljanak valahová, és akkor nem dolgozhatok.