Mit gondolsz nagymamám gondolkodásáról, dolgokhoz való hozzáállásáról.?
63 éves nagymamám... van 2 gyereke..apám és keresztapám. Mikor apum meg anyum veszekednek vagy csúnyát mond anyum apumnak nagymamám beleszól és mondja anyámnak: "k*rva anyádat, az én fiammal ne ne beszélj így, nincs jogod hozzá, nem te szülted, nem te nevelted, nem te adtál neki enni meg inni mégegyszer megne halljam beszélj úgy apáddal meg anyáddal de a gyerekemmel nem fogsz úgy beszélni"
Nagybátyám feleségének is ezt szokta mondani ha meghall valamit... (külön élünk mi is, keresztapámék is)
Elbeszélgettem nagymamámmal hogy mama apu meg keresztapu felnőtt 40 év feletti emberek neked miközöd hozzá ha veszekednek feleségeikkel, hiszen te is szoktál a papával: és nagyi mondja: "na figyelj, apád meg a keresztapád az én gyerekeim, én úgy beszélek velük ahogy akarok de anyád meg a keresztanyádnak ehhez nincs joga, mert nem ők nevelték fel, nem ők adtak neki enni meg inni nem ők tartották el.... egyébként nagyi gyakran mondja apámnak hogy köcsög, kutya stb.... és mikor rá szólok vagy rá szól anyum hogy miert beszél így nekik akkor aztmondja mama: semmi közötök nincs hozzá én gyerekem en neveltem .
Egyébként nagyi 2 testvére sosem beszél így. Sőt sajnos nagyival nem foglalkozik egyik rokona se, testvére sem, az hogy miért azt nemtudom de még szólni se szólnak hozzá egyik rokona sem
63? Atyaég nekem annyi anyum. Egyáltalán nem nagymami kategória.
Mamám 80, na azzal napi szinten ordibalunk mert el van már halva az agya. Nem normális, mindenki előtt kínos helyzetbe hoz (pl boltban vagy orvosnál) mert hát ugye mindenhová kísérni kell) kiidegeli au egész családot.
Tipikus idős egyszerű ember a nagymamád.
Nagyon toxikus családban nőtt fel ahogy a legtöbb boomer generáció tagjai.
A lelki dolgokkal nem foglalkoztak mert minek.
Szerintük nincs olyan,hogy depressziós csak lusta.
Ezért én nem is foglalkozom az idősebbek véleményével mert a saját negatív tapasztalatait vetítik ki rád és ez nincs jó hatással a te jövődre.
Ne foglalkozz ezzel szerintem.
Nagymamád egész egyszerűen egy barom. Bocsi, de erre nincs jobb szó.
1. Az, hogy ő enni adott neki, meg felnevelte, az egy kötelesség. Ha valakit megszült, akkor kötelessége gondoskodni róla. Ez nem olyan dolog, ami alapján a későbbiekben bármi előjog megilletné. Ha úgy van, persze lehet hálásnak lenni, bár van egy olyan érzésem, hogy neki a nevelése sem olyan volt, amiért bárki hálát érezhetne.
2. Nem, semmi joga becsmérelni akkor sem, ha a fia. Sőt, erkölcsileg főleg akkor nem lenne.
3. Ahhoz, hogy mások egymással hogy beszélnek, ameddig az őket kettejüket nem zavarja, semmi köze nincs. Erkölcsileg meg azok után, hogy ő hogy beszél a fiával, pláne nincs semmi joga ítélkezni.
"Sőt sajnos nagyival nem foglalkozik egyik rokona se, testvére sem, az hogy miért azt nemtudom de még szólni se szólnak hozzá egyik rokona sem"
Ezek után te még csodálkozol ezen? Gondolom, velük is hasonló színvonalú kommunikációt folytatott. Én inkább azon csodálkozok, hogy apukád miért nem küldte már el őt a fenébe. Sőt, még akkor egy lakásban is él vele. Az ilyennel a legjobb megszakítani a kapcsolatot.
Nem mondom, hogy az ember mindig igazságosan dönt. De sokszor bizony akit magára hagynak, azért eléggé rászolgált a sorsára. Talán ha nem egy primitív bunkóként viselkedett volna a saját családtagjaival, akkor lenne, aki érdemben szóba is állna vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!