Hogy tudok pénzügyi segítséget kérni, ha a külsőm miatt nem járok dolgozni?

Nem arról akarlak meggyőzni, hogy milyen rossz, mert azt a jelek szerint nagyon is észben tartod. Írta más is, hogy a megoldásokról szól az istenverte élet. Tele lennék én is nyavalyognivalóval, a feleségem halálos beteg, mindene ki van vezetve, a fiam valami egyelőre névtelen valami miatt általános tanulási nehézségekkel küzd első osztályosan, én meg nem tudok mit kezdeni az alkoholizmusom elharapózásával, hiába vagyok egyébként meglehetősen fullosan képben ezzel kapcsolatban. Végig kell tolnom egy szerződéses tanfolyamot, tehát addig nemigen tudok komolyabb segítséget kérni. Csórók vagyunk, mert annyit teszünk a jövőnkért, amennyire képesek vagyunk, többet nem tudunk. Mégis a kiutakkal foglalkozunk, a feleségem tizenéve foglalkozik az élettel a betegsége helyett, bármilyen nyomasztó is egyébként, bármennyire is el-elfogy a cérna időnként. Gyermekem eredményei fullos fölöttiek, remek gyógypedagógus segít neki megismerni önmagát a fura, névtelen felfogásgondja tükrében, és érdekes, összeáll a kép neki is, és remekel. Nekem is annyi a dolgom, hogy spóroljak a vedelési kényszeremmel, tudjak teljesen jelen lenni a tanfolyamon, és hogy rendületlenül tartsam az étrendet és szedjem a jóáras gyógynövény bogyóimat, amik beválnak mentális fittséget jól tartani és persze az alkohol okozta random hígfosást meg magát az ostoba másnaposságot kordában tartani. Azt beláttam, hogy egyedül hiába próbálok akár csak szünetelni is, tényleges kényszer lett.

Ma már tényleg nagyszerű parókák vannak. Mintha hallottam volna olyat, hogy támogatással is lehet feliratni, ha mentálisan indokolt. Egy beutaló és egy időpont kell pszichiátriára, valószínű megértenek, ahogy egyébként mindenki, én is, csak nem a bajjal szeretek időzni, hanem a megoldással. Náluk ez is lesz nagyon nagy eséllyel, és ha nincs rengeteg pénzed, akkor is beszerezhetsz egy olyan parókát, ami stabil és szép. De még ha csak részletfizetéssel is sikerül könnyíteni ezen, mennyivel jobb, mint várni a csodát, és még szánt szándékkal szenvedni is, nem?

10: Nem vagyok munkáltató, de ha az lennék, nem diszkriminálnék valakit pusztán azért, mert nincs haja. Pláne ha nem is tehet róla.

Azon valóban dolgoznod kell, hogy elfogadd a helyzetet, és ne szégyelld. Van, aki még előnyére is fordítja, akár modellként is, hogy mer különbözni az átlagtól. Találhatsz erre bőven jó példákat, közösségeket, inspirációkat a neten, ha körülnézel.

Csak mert hibának tartom, hogy még senki más nem tette ezzel indítok: szerintem semmi baj nincs azzal, ha egy nő kopasz. Nekem kimondottan tetszenek a kopasz nők. Főleg társadalmi okokból általában valami rossz dolog miatt szokott előfordulni, történelmileg kimondottan megszégyenítésre is használták. De ma már semmi szükség ezekre a korlátolt megközelítésekre. Nem a hajtól szép valaki. Megértem, hogy szeretnéd, ha lenne hajad, de ez a vágy nem változtat rajta, hogy nincs.

Nyilván, ha van választási lehetőséged (pl. lehet ilyen a paróka, sapka, vagy más is), akkor válassz lehetőségeid és belátásod szerint. Viszont, ha nincs választási lehetőséged, akkor fogadd el azt, amire nincs hatásod és foglalkozz tovább azokkal a dolgokkal, amikre van hatásod. Ne hagyd, hogy mások lehetséges véleménye miatt ne merj valamit megtenni.

Megértem, hogy téged zavar, sőt frusztrál, hogy nincs hajad. Át is érzem, mert nekem is nagyon ritka a hajam, erősen kopaszodok. Vannak frizurák, amik tetszenének, szívesen hordanám, de esélyem sincs dús, formázható hajra, "értelmes frizurára". Úgyhogy hajvágó géppel levágom és így kevésbé néz ki rosszul, mintha hosszabb lenne.

Csak majdnem vagyok kopasz, mert rendszeresen teljesen borotválni lusta vagyok és így kevésbé zavaró, hogy ahol van, ott nő is. A nagyon rövid nálam még elfogadhatóan néz ki, amíg meg nem nő annyira, hogy már kócolódik, mert viszonylag egységes, nem nagyon foltosan hiányzik. Ha ennél gázabb lenne röviden is, akkor teljesen leborotválnám, hogy teljesen kopasz legyek. Egyáltalán nem zavartatom magam miatta, hogy kopasz vagyok. Ez van, ezt dobta a gép. Akinek nem tetszik, az ne nézze. Amiatt nem vagyok hajlandó én rosszul érezni magam, hogy más mit gondol az én külsőmről. Több más külső hiányosságom is van. Amiken tudok változtatni (tisztaság, testszag, szájszag, rendezett megjelenés, ruházat, stb), azért teszek annyit, amennyit lehet és ahogyan számomra megfelel. Amiken nem tudok változtatni (szépség, magasság, haj, fejforma, stb.), azok miatt nem aggódok, mert attól se lesz semmivel jobb.

Kétség kívül nekem könnyebb dolgom van, mert férfiaknál gyakoribb a kopaszság, kevésbé akadnak fenn rajta, hogy egy férfi kopasz, mint ha egy nő. De ez a különbség csak az emberek fejében van és te azért érzed magad rosszul és azért korlátozod le a saját életed lehetőségeit, mert félsz tőle, hogy vajon mások mit gondolnak rólad. Kit érdekel?

Neked csak a hajad hiányzik, nem egy végtagod, füled, vagy szemed. Ennél sokkal súlyosabb hiányosságokkal is kénytelenek emberek együtt élni és kimenni az utcára ahhoz, hogy az életüket élni tudják.

Lehet megoldásokat találni rá, hogy kimozdulás nélkül is tudj boldogulni. Házhoz szállítás, home office, távmunka, stb. De egy csomó mindent könnyebben, eredményesebben, olcsóbban, jobban meg lehet oldani, ha a kimozdulás elkerülése helyett inkább arra keresel megoldást, hogy ki tudj mozdulni és minél inkább úgy élhesd az életed, mint bármikor korábban.

Sapkát keress olyat, ami finomabb anyagú, hogy ne bántsa a fejbőrödet és ne legyen ilyen gondod. Érdemes lehet utána járni, hogy milyen bőrápoló segíthet, hogy a fejbőröd ne legyen annyira érzékeny.

A paróka nem olyan könnyű, hogy csak úgy elfújja a szél. Ha szükséges, akkor léteznek kimondottan ilyen célokat szolgáló ragasztók is. Szerinted az álbajusz, álszakál hogy marad a színészek arcán, ahol semmi más nincs, ami ott tartsa őket?

Parókánál szerintem nincs rá szükség, mert paróka lényegében olyan, mint egy sapka, amit ráhúzol a fejedre, úgy van kialakítva, hogy a fejformád ne engedje leesni. De beszéld ezt meg azokkal a szakemberekkel, akiknek az a dolguk, hogy értsenek hozzá és akik találkoztak már valószínűleg minden ilyen problémával és ismerik azok megoldásait is.

Miért hagyod, hogy egy ilyen félelem (pl. hogy elfújja a szél) meggátoljon még abban is, hogy egyáltalán elkezdd keresni a megoldásokat? Ne ragadj le a problémánál, keresd a megoldásokat és ne add fel addig, amíg meg nem találod. Ha valamiről kiderül, hogy az nem ad megfelelő megoldást, akkor keresd a megoldást máshol, máshogyan, hogy nagyobb sikerrel járj.

Ha nincs más választásod és semmi más nem járható, akkor érdemes megbarátkozni a kopaszsággal, mert úgyis veled marad. Ha egyedül nem sikerül ezt elérned, akkor fordulj pszichológushoz, hogy segítsen a lelki oldalát feldolgozni. A szégyenérzet és más kisebbségi érzések feldolgozására elég sok féle technika létezik, amikkel akár egyedül is próbálkozhatsz, de szakemberrel mindenképp eredményesebbek, mintha magadban próbálkozol. Olvass utána pl. az elutasítás terápiának, elárasztásos technikának.

Végül egy kis inspiráció, hogy nem vagy egyedül:

[link]

A parókától nem kell tartani, nem fog elcsúszni napközben és a szél sem tudja lefújni, ezt rendesen rögzíteni lehet. Annyi féle van, még szebbet is találhatsz, mint amilyen a saját hajad valaha volt.

Az otthoni munkavégzés is lehet egy megoldás, de azért a parókát ajánlom, mert sokkal jobb lenne neked, ha lenne elég önbizalmad kimozdulni és nem a 4 fal között élnéd le az életedet teljesen egyedül.