Súlyos alkoholizmus - tehetek-e valamit, ti mit tennétek?
Köszönöm ha elolvasod, tudom hogy hosszú, de fontosak a részletek.
Apám alkoholista, 8 évig tiszta volt, az elmúlt 4-5 évben visszaesett és rosszabb mint valaha. Szüleim elváltak (emiatt), nem vele élek, ő visszaköltözött az anyjához még akkor és azóta is vele él. Most őt, az idős anyját “gondozza”, aki magatehetetlen, és verbálisan bántalmazza.
A nagymamám nekem panaszkodik, mert nincs senkijük de segítséget nem fogad el. Hívogat reggel, este, nem számít velem mi van.
Hogy jajj most van itt az idő, apám teljesen megőrült, ő nem bírja. Akkor elmondom hogy itt a rendőrség, mentő száma, hívja. Á, nem mégse, nem tesz inkább semmit mert rá van utalva. Ez mostmár hetente egyszer legalább megtörténik.
Milliószor próbáltam rábeszélni, hogy hívjon rendőrt, küldje elvonóra, azt mondta, nem mer lépni, mert fél hogyha egyszer visszajön, agyonüti. Meg ki fogja akkor ellátni a napi teendőket, amíg ő bent van elvonón?
Próbáltam neki rendezni falugondnokot emiatt, szociális segítőt, de senki sem vállalja mert tele vannak munkával. Én nem tudok csapot-papot itthagyva odaköltözni bébiszitternek, de már ez is megfordult a fejemben.
Régen volt bent pszichiátrián, elvonón, aztán visszaesett. Nem elég hogy iszik, szerintem súlyos mentális betegsége van, amit sosem kezeltek, a pszichiáter akkor lerázta annyival hogy depressziós és teletömte nyugtatókkal
Apám és a nagyim is nagyon szorongós, önbizalomhiányos emberek, rengeteg traumával és magatehetetlenséggel.
Ennél rosszabb helyzetet még nem láttam, és sehol nem is hallok hasonlót ezért évek óta elkeseredetten próbálok megoldást találni.
Van egyébként apámnak egy bátyja, aki külföldön él, de vele sem tartják a kapcsolatot és ő is hasonlóan problémás, nem számíthatok a segítségére, nem is látogatja az anyját évtizedek óta. A gyerekei közel élnek, de egyikük sem foglalkozik a helyzettel, mert hát ők nem is tudnak erről ilyen részletesen, mert az én apámról van szó. Nem számíthatok rájuk sem.
Az én életemre is nagyon rányomja a bélyegét, folyton ezen aggódok, és megoldást keresek, de az én életemmel is haladnom kéne, krónikus betegséggel küszködök ami miatt járom az orvost, egy rakás pénzt elköltök, nem tehetem meg hogy mégjobban feláldozom magam.
Volt egy próbálkozásom, hogy beszéljek apámmal, szépen, nem ítélkezően, de nagyon felháborodott, megsértődött, belemagyarázott dolgokat abba amit mondtam. Azt mondta semmi közöm hozzá. Nem tiszta a feje, sosem józan. Nem lehet rá hatni. Mit tehetek még ebben a helyzetben? Tehetek-e még valamit szerintetek?
válasza:Amennyiben apád nem akar változtatni magán, akkor nem nagyon lehet mit tenni vele.
Nagyanyád azt szeretné, hogy Te is vegyél részt aktívan, tevőlegesen is az életükben, az ő gondozásában, gondolom ezért hívogat? (Kicsit olyan lelki zsarolás szaga van az ilyen állandó zaklatásainak, de ez nyilván emberi kapcsolat- és családfüggő is.) Ezt az aktívabb családi közreműködést vagy bevállalod, vagy nem, élethelyzet, anyagi helyzet, munkaviszony,stb, tehát több tényező függvénye, de sanszos, hogy ettől még az apád továbbra is alkoholbeteg marad.
Ez legalább két elég súlyos problémának tűnik. Külön-külön kellene megoldást találni rájuk. Nem egyszerű élethelyzet, az biztos.
A nagymamának a gondozásának a megnyugtató megoldásával kellene kezdeni szerintem. Házi gondozás, idősek otthona, stb, ami a legmegfelelőbb a számára.
Az alkoholizmusra nincs tippem. Az én rokonom elkezdte a válása után és élete végéig kitartott nála (~40 év).
Köszönöm a választ!
Valahol biztos elvárná hogy részt vegyek az életükben habár sosem lenne képes nyíltan segítséget kérni. Valamennyire tisztában van vele hogy nekem is van életem, viszont egyikük sem érti mennyre rossz hatással van ez rám, hiszen persze, aki ilyen beteg, a saját világába és fájdalmaiba van bezárva.
Gondoltam rá, hogy beavatkozom, de mint mondtam, nem nyitottak rá egyáltalán, és szükség lenne egy kis együttműködésre is részükről, így csak hiába áldoznám az energiámat, időmet és pénzemet, amiből teszem hozzá nincs sok, ezért nem is tudom pl idősek otthonába küldeni.
Felajánlottam hogy esetleg segítek eladni a házat, és annak az áráért cserébe befogadnák, sokan csinálják így errefelé, akiknek nincs pénzük, de apám alól sem akarja kihúzni a talajt.
Tudom, iszonyú bonyolult, és nehéz, ezért is vagyok tanácstalan.
Mindenre az a válaszuk hogy nem lehet, nem tudják, képtelenek, ezért is kerültek ilyen baromi mély verembe.
válasza:Tudják, hogy jó nagy bajban vannak, de azért piára van pénz. Valahogy az ilyenekkel sohasem tudtam azonosulni, mert az igazán nagy baj az ott kezdődne, mikor már piára se lenne pénzük.
Én egy alkoholistával, aki ráadásul még verbálisan agresszív is, egyetlen percig sem élnék egy fedél alatt, az tuti.
Ezek szerint ők ketten kb úgy élnek együtt, mintha férj és feleség lennének, egy rossz házasságban. (Gondolom anyuka nyugdíja is lefolyik a kisfija torkán.)
Életkorokat, anyagi körülményeket, stb is írhattál volna, hogy elhelyezhessük őket valahová a nagybetűs életben. Pl apuka dolgozik még valahol, van havi fix keresete, vagy a nagymama nyugdíjából élnek ketten?
válasza: válasza:3-as, természetesen apám nem panaszkodik, őt nem is sajnálom, a nagyim van szarabb helyzetben, meg én, ha apám halálba issza magát, gondolom rám vár a temetés meg a mamám további kezelése.
Nem dolgozik, persze, így már nem tud. A nyugdíjból iszik, amiért persze rohadtul haragszom, és a nagyi is, de nem sokat tehet.
Volt félretett pénze,de gondolom az már elfogyott.
A nagyim 80 felett, apám meg 60-hoz közel, bocs, erre nem gondoltam, igazad van.
válasza:Szóval akkor ha jól értem a nagyi úgy "szereti" a kisfiát, hogy folyamatosan alkoholista státuszban tartja az által, hogy pénzt ad neki piára.
Én ezt tenném. Megvonnám a piát apukától az által, hogy nem adnék rá pénzt egy fillért sem. A nagyi pénzét olyan valaki kezelje, aki nem támogatja tovább az apuka alkoholizmusát. Nem egyszerű feladat, mert egy vadállat alkoholista bármire képes lehet, de hát mégiscsak ők navigálták magukat ilyen helyzetbe.
(Az én családomban is volt hasonló eset, csak nem pia volt a függést okozó szer, hanem cigi. A végeredmény az volt, hogy a nagyi végignézte a fia tüdőrákban való kimúlását.)
Ezért írtam le részletesen, hogy tiszta legyen a kép. Igen, mondhatjuk így is, de inkább félelemből tartja ebben a státuszban, meg amiatt, hogy "rá van utalva". Tehát nincs más a közelben aki ellátná.
Én nem lakom ott, habár oda tudnék utazni, de a munka miatt nem tudom őket gondozni.
Elvehetem a pénzforrást, de gondolom azt se ruházná át rám, félelemből, mivel nem tudok ott lenni egész nap hogy vigyázgassam, nehogy megkattanjon, gondolom ez csak eszkalálná a dolgokat.
Tudom hogy borzasztó ember az apám és hogy nagyon mélyre ásták magukat, ezzel már nem tudok mit kezdeni.
válasza:A szülők tartoznak felelősséggel a gyerekieikért. Sosem a gyerek a szülőkért. A szülő baja nem lehet a te dolgod. Zárd le, élj Boldog, felőssegteljes életet... magadért tegyél. Ígérd meg a nagyidnak, ha kell, teszel értük, de engedjék meg neked, hogy teljes életet élj. Ez nem a te harcod. És igyekezz ehhez méltó életét élni.
Ne feledd, a szülő dolga a gyerek fele tenni és nem fordítva
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!