Ti mit tennétek a helyemben? 29évesen még otthon lakom!

Van egy alkoholista apám minimális nyugdíjjal, amit 100%-ban piára költ, és van egy anyám szintén minimális nyugdíjjal, ami elmegy kettejük étkezésére és a maradék a rezsi egy részére (70-75 körül van a rezsi mindennel együtt). Én kórházi dolgozóként nem keresek sokat, képzelhetitek...de abból 60-70-et hazaadok, tehát majdnem mindent! De! A telefont, bérletet, DH-t én fizetem, ételt magamnak veszem, reggel 6-kor elmegyek, és ilyentájt, vagy még később megyek haza. Tehát tulajdonképpen otthon sem vagyok. Már réges rég elköltöztem volna otthonról, de a szüleim képtelenek lennének megélni a nyugdíjukból, fenntartani a lakást...én pedig két helyre nem tudok albérletet fizetni, hazaadni a 60-at nekik és még 60-ért kibérelni egy lakást. Tehát leegyszerűsítve részben én tartom el őket, de két háztartást már nem tudok fenntartani. Nem felhőtlen a viszonyunk, főleg apám alkoholizmusa miatt, azért is szinte csak aludni járok haza, és nagyon-nagyon szeretnék már elköltözni, mert abból a hazaadott pénzből már ki tudnék bérelni egy kis lakást. De nem vonhatom meg tőlük, az eszemmel tudom, mert akkor meg ők lennének képtelenek megélni! Ti mit tennétek ebben a helyzetben? Önzően hátat fordítanátok nekik? Kilátástalannak érzem, hogy valaha is el tudnék költözni, hogy saját családom legyen stb., úgy érzem, hogy életük végéig kötelességem eltartani őket a saját boldogulásom rovására.

29N