Azok a gyerekek akiket otthon bántalmaznak azok milyenek lesznek? (12-18 évesek)

Helló

Ha engem bántalmaztak volna és megkerdezné egy idegen akinek semmi köze hozzá naná hogy letagadom, de még a kíváncsi ismerős előtt is.

Szerinted miért nem tudnak sokan segítséget kérni..

Tényleg nincs általában, személyiségfüggő. A nővéremnek dühkitörései, indulatkezelési problémái vannak, de ahhoz képest, elég nyitott, ambíciózus lánygyerek. (Talán mert hamar lelépett ... ) Viszont bitang türelmetlen, mindenért ordibál, mindenkivel mindenért ...

Ő ilyen kis tündi - bündi hercegnő, elég sok barátja van ...

Én az ellenkezője vagyok, egy "dárkos emós sötét pitsa " ... Pánikrohamaim vannak, éjszakánként hiperventillálok, és fulldokolva kelek fel. Nagyon nagyon félek az emberektől, gyerekkorom óta mutizmusos vagyok, most sem beszélek többet a kelleténél. Egyedül vagyok, és soha nem megyek sehová. Bizalmatlan, nem igazán vannak barátaim. ( Ellenben a nővéremmel! )

Meg sorolhatnám a különbségeket ... Nem azért írtam le ezeket, hogy sajnáljanak az emberek, mert hogy eljárt felettem a rúd, egyfajta példa, hogy mit válthat ki az emberből a stresszes élet, milyen következményei lehetnek, vagy vannak inkább ...

20L

Engem bántalmaztak, de amióta nem lakom otthon, sokat változtam jó irányba. Kívülállóknak fogalma sincs, teljesen átlagos lány vagyok. Mosolygós, humoros, közvetlen. Pedig megjártam a poklot.

21L

Engem bantalmazott apukam, anyukam allandoan probalt megvedeni. Volt, hogy megerdemeltem 1-2 pofont, de az esetek 70-80%-ban nem. Ekkor o bekattant. Pl.sz.r napja volt a m.helyen, akkor talalt vkit, akin ezt levezette. Rendszeresen en voltam. Noveremet nem sokat bantotta. Nem tudom tenylegesen miert. Valoszinuleg azert, mert en csak "becsusztam" anno es abszolut nem terveztek.

Mondjuk az apan anyja (szandekosan irom igy!) sem volt egy egyszeru ember. Rendszeresen elkuldte taborokba a fiat. Lepasszolta sokszor. Ha nevelni kellett, akkor "adott az eleterzesnek". Apja "nem volt". Azaz van, de barki lehet ... Szoval, erted!

Hogy milyen ember lettem? Nem tudom.. Szeretek uj embereket megismerni, de keves az igazi, oszinte baratom (osszesen 3 van!). Sosem voltam felenk, az elet megtanitott ra, hogy megkell vedenem magam barmi aron.

Most 28 eves vagyok, van ket csoda szep lanyom, akiket mindennel jobban szeretek, a csodas ferjemmel egyutt.

Talan szerencsem volt, nem tudom... De nem akarok olyan lenni, mint az apam! Neki a penz szamit, az a mindene...

Egyebkent vicces, mert a noveremeket allandoan cseszegeti (szerencsetleneket), hozzank meg mindig jonne. Allandoan segitokesz, jo nagypapa. Nem hiszem, hogy megvaltozott volna.

Par eve, az elso lanyunk, elso karacsonyan osztottam ki nagyon csunyan. Mindenkire mindent mondott, nem kimelve csaladtagot, aposomat-anyosomat.

Na, akkor kapta rendesen...es akkor egyszer kert bocsanatot.

Engem a mostoham terrorizalt hat evig. Allando megalazas, lenezes, lekezeles, ordibalss, zsarolas, fsemmibe vetel...

Zarkozott vagyok, onbizalmam semmi, ertekteennek erzem magam. Felek uj dologba belevagni, mert ugyis elszurom. Anorexiaval kuzdok mar evek ota, gyulolom a kinezetem.

Nehezen nyilok meg masoknak, es iszonyu keseruve valtam.